Bárth János: Az eleven székely tizes. A csíkszentgyörgyi és a csíkbánkfalvi tizesek működése a XVII-XX. században (Kecskemét, 2007)

és a szerződések szövegében a kan szót következetesen Агши-пак írta, ami mögött bizonyára kiejtésbeli sajátosság húzódott meg.

1004 Szokatlanul hangzott a kan szó tárgyesete is, mivel a kant alak helyett a Fiság lökj a táján szóban és írásban rendszeresen a kamat, kanat alakot használták. Azt az egyezséget, amellyel a tizesbeli kocák számára egy gazda kanját valamely járandóságért egy bizonyos ideig biztosították, a köznyelvitől eltérő módon kifogadásnak nevezték. A tízesek a XIX-XX. században kétféleképpen oldották meg a megfelelő kansertés biztosítását: 1. Kant vásároltak maguknak és azt tartásra bérért elvállalta valamelyik tizestag. 2. Valamelyik tizestag kant tartott és járatta a csordában. A kan minden időben a tizesbeli kocák rendelkezésére állt. Ezért a gazdája járandóságot kapott a tízestől. Erre az esetre mondták, hogy a tizes kifogadta a kant. Az első módszer nem számított gyakorinak. Egy altizesi példát idézek rá. 1921. május 8-án Altizes birtokossága a saját tenyészkanját egy esztendőre kiadta Túlit János vállalkozónak tartásra. Túlit János vállalta, hogy a saját udvarán megfelelő tágas búgató helyről gondoskodik, „a kanhoz búgatás végett hajtott kocákra a kant késedelem nélkül kibocsájtja, a búgatásnál segítkezik." A tenyészkan gondozásáért, tartásáért a vállalkozó a tizestől 800 lej tartásdíjat kapott. Túlit János bizonyára jól végezte dolgát, mert szerződését több éven át meghosszabbította a tizes.

1005 Sokkal gyakrabban alkalmazták a tízesek a kanbiztosítás másik módszerét, az úgynevezett kifogadást. Ennek a módszernek többféle változata is kialakult. A korábbi, kevésbé anyagias időkben, például az 1860-as években némi fát kapott a tizestől, akinek a kanját a tizes kifogadta. Jenőfalva tizes 1862. január 18-án megállapodott Gáli Istvánnal arról, hogy a gazda egy jó kansertését kicsapja a csordába, és az ott a kocák rendelkezésére áll. Ezért Gáli István 4 terű bükkfát kapott a tizestől.

1006 Simószege tizes még 1882. február 26-án is arról állapodott meg altizesi Tamás Antalnéval, hogy az asszony egy jó kandisznót járat Simószege csordájában. Ezért a tizes két terű bükkfával jutalmazza, amelyet az asszony udvarára szállítanak Simószege közmunkásai.

1007 Ugyanez a tizes három évvel később, 1885-ben már 4 forint kambért fizetett Ballá Mihálynak.

1008 A XIX. század utolsó évtizedeiben és a XX. század első felében a tízesek legtöbbször egy összegben meghatározott pénzért, csökbérért fogadták ki a tizesbeli kocák számára szükséges kant. 1883. december 30-án Martonos tizes öt fős küldöttsége felkereste a saját házában Tamás Lajos gazdát, akivel a következőképpen alkudtak meg: „... megbízatásunknál fogva ki fogadók az 1884-dik évre egy éves sertés mag marháját, melynek használatáért fizetünk 6 forintot és egy tisztességes szál cserefát, mégpedig előre 3 forintot, a' más 3 forintot Szent Mihály napjára. A ' cserefa, mikor alkalmas út lészen, az erdőbíró hírével kihozható. "

10 A kan szó kam alakjára vő.: SZT. VI. 76. - UMTSZ. 3. 58. ТА. A. 4. 20. TA. J. 1. 12. TA. S. 1.9. TA. S. 1.39. 277