Bárth János: Az eleven székely tizes. A csíkszentgyörgyi és a csíkbánkfalvi tizesek működése a XVII-XX. században (Kecskemét, 2007)

szerint történjen, vagyis reggelente a Laczok utcájából is össze kell gyűjtenie a sertéseket.

915 Több tizeshatározat és szerződés tanúsága szerint a sertéspásztornak esténként hazafelé tartva, legalább a tizes egyik tanorakkapujáig az állatsereglet előtt kellett haladnia, hogy a disznók ne szaladjanak, hanem lépésben közelítsék meg otthonukat.

916 Téli sertéscsorda - téli sertéspásztor Fentebb, az erdei haszonvételek tárgyalása során röviden írtam a sertések makkoltatásáról, vagyis a bő makktermés esetén szervezett rövid, általában két hetes, makkfeletető, erdei sertéshizlaló akcióról. Ott is említettem, hogy a kifejezetten makkoltatás céljából szervezett sertéscsordákon kívül, léteztek téli sertéscsordák, amelyek hónapokon keresztül járták a tízesek tilalmasait. Ha szerényebb volt a makktermés, akkor a tízesek nem szerveztek makkoltató csordákat, hanem a kevés makkot az erdőkben bolyongó téli sertéscsordák disznai ették föl. A téli vagy rideg sertéscsordákat legtöbbször decemberben, vagy január elején szervezték a tízesek. Téli sertéspásztort fogadtak, akinek az elé adott állatok gazdái hetente fél kupa gabonát és egy krajcárt adtak pásztorbér gyanánt. Az állatok akár három-négy hónapon át járták a tilalmast. A legtöbb téli sertéspásztor-fogadó szerződés Szent György napjában (április 24.) jelölte meg a téli sertéspásztorlás végét. A téli sertéscsordák lehettek hazajárók és kinthálók. Sajnos, a tizesjegyzőkönyvek fogalmazói soha nem indokolták, hogy a szóban forgó téli sertéscsorda egy bizonyos időszakban miért volt hazajáró és miért volt kintháló. Viszont több határozatban is papírra vetették a tizesjegyzők, hogy a hazajárás és a kinthálás a tizes vezetőinek parancsától függ. Feltételezhető, hogy ez a parancs az időjárástól függően változott. A kinthálás kosár-Ъап, vagyis csaposból készített kerítésben történt, amelyet a téli sertéspásztorlás kezdetén állítottak föl, leginkább a pásztorok, a főerdőbíró felügyeletével. A téli sertéscsordák és a téli sertéspásztorlás témaköre leginkább Körösmény tizes határozatai alapján tekinthető át. Körösmény tizes 1861. november 29-én határozatot hozott téli sertéscsorda felgyűjtéséről és tilalmasbéli jártatásáról. Még azon a napon a tizes szolgálatába lépett két pásztor, akik szolgálati idejük egészére egy összegben meghatározott, kupákban számolt gabonabérért és krajcárokban számolt pénzbérért vállalták a munkát. Tevékenységük a január elejére tervezett, de december 13-án már bekövetkezett első kihajtástól Szent György napjáig tartott. A tizes gyűlése, valószínűleg korábbi rossz tapasztalatok, kimerítő viták tanulságaként meghatározta, hogy a húshagyatig őrzött sertés után fél pásztorbért kell fizetni, aki viszont húshagyat után egy napig is járatja sertését a csordában, egész pásztorbért fizet. A pásztorok decemberben a főerdőbíró felügyeletével kötelesek voltak kosárt csinálni a tilalmas arra kijelölt pontján. A 915 TA. H. 3. 225. 916 TA. H. 2. 285. (1885). - A csorda előtt járás kötelezettségének vonatkozásában vö\: BÁRTH János 2006/b. 23. 256