Bárth János: Az eleven székely tizes. A csíkszentgyörgyi és a csíkbánkfalvi tizesek működése a XVII-XX. században (Kecskemét, 2007)

3. Egy pásztor vállalta föl a szarvasmarhák és a sertések őrzését kora tavasztól késő őszig. A szöveg sejteni engedi, hogy az egy pásztor külön seregbe járatta a szarvasmarhákat és a sertéseket. 4. A pásztorbér a következő elemekből állt össze: az állatok száma után, az állatok tulajdonosai által összeadott, kupá\a\ mért gabona, fontban mért kenyér, garasban számolt pénz.

904 1841-ben és 1843-ban Körösmény tizes az 1840. évihez hasonló feltételekkel fogadott közös pásztort szarvasmarhái és sertései számára.

905 Tehéncsorda, tehénpásztor 1833-ban Háromtizesnek már volt csordapásztora. A háromtizesi főerdőbírói 1833. évi számadásaiban olvasható, hogy a tizes vezetője, föltehetőleg áldomásivásra, 1 forint 6 krajcárt költött „két versbeli, tízesnek való csorda pásztoroknak fogadásokra. "

906 Sajnos fölöttébb nehezen tudunk képet alkotni arról, hogy egy-egy tizes, jelen esetben Háromtizes tehénpásztora egy adott esztendőben hány tehenet őrzött. Ugyanez a helyzet a rábízott lovakkal és kecskékkel is. Viszonylag kései időpontból, 1930-ból és az utána következő évekből ismerünk olyan háromtizesi bikatrágyajegyzékeket, amelyeken felsorolták a tizestagokat, teheneik, ökreik és lovaik számával együtt. 1930-ban a bikatrágya-jegyzék tanúsága szerint Háromtizes 162 birtokos gazdájának 298 tehene, 172 ökre és 61 lova volt.

907 Ezek bizonyára csúcsszámok, amelyek a XIX. század közepétől a lakosság számának növekedésével párhuzamosan emelkedtek az 1930-as szintre, hogy azután az 1960-as évektől zuhanásnak induljanak. Háromtizes tehénpásztor-fogadó határozatainak és szerződéseinek sorozata 1848-tól 1950-ig megközelítőleg teljesnek mondható. Sajnos a legtöbb pásztorfogadó egyezség szövege rossz fogalmazású, elnagyolt, tele van elírással, íráshibával, tengernyi javítással. Összességében azonban a tehénpásztor-fogadási határozatok és szerveződések képet adnak a marhalegeltetés és a pásztorkodás feltételeiről. 1848-ban a háromtizesi „nagy marhák" pásztorságát „kéz bé adás és áldomás melletf két csíkszentgyörgyi lakos „Olá Szőts István és Urus János küsebb'" vállalta el. Szent György napjától késő őszig őrizték a rájuk bízott teheneket és a tehenek mellé csapott lovakat. Munkájukért az állatok gazdáitól állatonként fontban mért kenyeret, ejteVozn számolt gabonát és krajcárokban

908 kifejezett bocskorpénzt kaptak. A gabona- és a pénzbért a csorda őrizetének vége előtt nem szedhették föl. A XIX. század közepe és a XX. század közepe közötti 100 év alatt a háromtizesi tehénpásztor a legtöbb esetben lovakat és kecskéket is őrzött. TA.K. 1.38. TA.K. 1.39., 41. ТА. H. 1.2. ТА. H. 9. 21. TA. H. 7. 34. 253