Bárth János: Az eleven székely tizes. A csíkszentgyörgyi és a csíkbánkfalvi tizesek működése a XVII-XX. században (Kecskemét, 2007)

Tizescsordák és tizespásztorok az ugarlegelőn Csordákról és pásztorokról általában Körösmény tizes az 1840-es évek elején viszonylag sokat foglalkozott csordájának szervezésével és a tizesbeli állatok csordában jártatásának feltételeivel. 1842. november 25-én a tizes gyűlése meghatározta a fogadott pásztor alkalmazásának néhány hosszú ideig érvényes alapelvét: „... akár kiis akármi névvel nevezendő barmait [ha] pásztor eleibe adgya, tartozik az az ember a pásztorbérrel ... ha mingyárt egy hét alatt kivenné [is] a pásztor elől a barmait ... Határozata nemes tízesünknek az, hogy ha ... akárkinek is a Barma el károsodott volnais, ha egyszer pásztor eleibe adta légyen, a pásztor tartozik megfizetni, úgy azon emberis tartozik a pásztorbért megfizetni.

,,90x Valószínűleg minden tízesben lakott olyan család, aki nem volt bébírós, vagyis nem volt tizesjoga, de szarvasmarhákkal rendelkezett. Ezek a családok is megpróbálták marháikat a tízesük legelőjén járatni. Ezt elvileg akkor tehették meg, ha pascom taxát, páskompénzt fizettek a tizes kasszájába. Körösmény tizes 1882-ben úgy rendelkezett, hogy azok, akik a tízesben laknak, de az erdőbe és a legelőbe nem birtokosok" évente marhánként 1 forint páskompénzt fizessenek.

902 Az erdőbírói számadásokban sok esetben fellehetők a „páskumért" befizetett 1 forintok feljegyzési 9°

3 sei. A nem bébírós tizesbeliek hajdani legelődíja a XXI. század eleji idős csíkszentgyörgyiek emlékezetében pástompénz néven dereng föl. Többféle állat közös pásztora Tanulmányom függelékében közlöm Körösmény tizes 1840. december 29-i pásztorfogadási határozatát. Ennek a dokumentumnak van néhány fontos tanulsága: 1. A pásztorságot csíkbánkfalvi nemes lófő Bálint Ignác vállalta el. Mivel a határozat végén két Bálint Ignác aláírása szerepel, feltételezhetjük, hogy a pásztor Bálint Ignác nem volt azonos a főerdőbíró Bálint Ignáccal. Kétségtelen azonban, hogy a határozat bevezetőjében a pásztor Bálint Ignácot is nemes lófőnek titulálták, miként sokszor emlegetett nagynevű rokonát. Valószínűleg nem maga szaladgált a kóborló sertések után, hanem gyermekei, szolgalegényei őrizték az állatokat. 0, mint jónevű gazda, talán csak vállalkozóként a nevét adta a felelősséggel járó feladatra, szerepre. 2. Bizonyos szövegfordulatokból arra következtethetünk, hogy a Körösmény tizesiek mintha ódzkodtak volna az állatok csordába, pásztor elé hajtásától. Mintha a családi marhafelügyeletet tartották volna célravezetőnek. A tizes szinte kényszerítette tagjait a pásztorbér megfizettetésével az állatok pásztor elé hajtására. ТА. к. 1.41. ТА. К. 2. 224., - ТА. К. 2. 399. ТА. К. 7. 115.(1892). 252