Bárth János: Az eleven székely tizes. A csíkszentgyörgyi és a csíkbánkfalvi tizesek működése a XVII-XX. században (Kecskemét, 2007)

Fajuttatás bizonyos foglalkozási csoportoknak Bizonyos foglalkozási csoportok különleges igényekkel ostromolták a tízeseket, hogy munkájuk végzéséhez megfelelő fára tehessenek szert. A kovácsokkal sokszor meggyűlt a baja a tízeseknek. A legtöbb tízes tilalmazta, hogy tilalmasában a kovácsok szenet égessenek. A kovácsok azonban nem dolgozhattak faszén nélkül, ezért kompromisszumok, alkuk árán mindig kiegyeztek az erdőrontástól és a tűztől félő tizesekkel. Legtöbbször csapos, vagyis fenyőbokor, fenyőág szénné égetését engedélyezték kovácsaiknak a tízesek, de meghatározott időpontban és kijelölt, ellenőrizhető helyen. 1886. április 27-én Háromtizes gyűlése előtt Sztojka Miklós háromtizesi kovács azt fejtegette, hogy nem élhet faszén nélkül. A tizes 1 forint fizetése ellenében engedélyezte számára, hogy Szent Mihály napjáig csaposból szenet égethessen a tilalmas arra kijelölt részén.

782 Jenőfalva tizes 1893. november 21-én tilalmazta, hogy a kovácsok a tilalmasban fát nyessenek. Ugyanakkor engedélyezte, hogy 2 forintért 1894. Szent György napjáig kedden, csütörtökön és szombaton, nyilvánvalóan csaposból szenet égessenek.

783 A XXI. század elején Csíkszentgyörgyön élt a csapszén elnevezés. Olyan faszénre vonatkozott, amelyet a cigánykovácsok égettek fenyőágakból a tilalmas erdőkön kívül az aljban. A népi emlékezet szerint valaha sok cigánykovács élt Csíkszentgyörgyön. A tízesek tiltották nekik, hogy a tizeserdőkben szenet égessenek. Ennek ellenére, mindig égettek, mert szükségük volt a faszénre. Keresztes Gyula altizesi fűrészmalow-tulajdonos 1907. március 3-án 4 szál fenyőfát és 2 szál cserefát kért Altizestől a „Fiság vizén lévő fűrészmalom kijavításához" A tizesgyűlés úgy döntött, hogy a fenyőfát ingyen, a cserefát 6 koronáért adja.'

M 1906. március 8-án Farkas János molnár a „zsilipje javításához" 4 szál fenyőfát kért és kapott némi fizetségért Simószege tízestől.

785 A fa és a szokásvilág Néhány fölöttébb szűkszavú adatból arra következtethetünk, hogy a XVIIXVIII-XIX. században Csíkszentgyörgyön és Csíkbánkfalván élt a lakodalmat és a halotti tort rendező családok fával való közösségi támogatásának jogszokása, amelyre valószínűleg nem található párhuzam a magyar néprajzi és történeti irodalomban. Körösmény tizes 1619. évi konstituciójában olvasható a következő rendelkezés: „Végeztük aztis, hogy torra, lakodalomra senkinek nem engetettik két, három talyiga fa,

786 hanem csupán csak négy ökör után egy terűfa."

m Altizes, Martonos, Simószege tízesek 1700. évi közös konstituciójába bekerült egy figyelemre méltó tiltó mondat: „... senkinek lakodalmi alkalmatosságra tilalmas erdőnkben fa ne TA. H. 3. 22. TA. J. 2. 268. TA. A. 1.30. TA. S. 1.296. Az er dőlő szekér talyiga megnevezésére: HAAZ Ferenc Rezső 1932. 11. ТА. К. 1.2-3. 225