Bárth János: Az eleven székely tizes. A csíkszentgyörgyi és a csíkbánkfalvi tizesek működése a XVII-XX. században (Kecskemét, 2007)
1840. március 21-én Háromtizes a korábban Ás tut táján és Dakos észokján végrehajtott faszabadítás csaposait, ágait és a területen még fennálló aszalt, száraz fenyőfákat kótya úttyán három szakaszban eladta a legtöbbet ígérőknek. A romlandó fák kihozatalára a vevők pünkösdig kaptak haladékot. 755 1887. december 11-én, amikor Háromtizes a Kesös völgyben szél által ledöntött, letört fákat árverezett el, a lehullott fákban bővelkedő területet a tizes vezetői három nyílra osztották. A nyilakra egyenként licitáltak a vállalkozók. A feltartóknak a megvett fát 1888. április 24-ig, Szent György napjáig kellett kifizetni és elszállítani. 756 1889. február 7-én Háromtizes, szorult anyagi helyzetében, élő bükkfákat árverezett el szálanként Monyasd bükkin. Előzőleg az állami erdőhivatal 50 szál fa kivágását engedélyezte. Ebből február 7-én csak 20 szálat adtak el, mert a beszedett 33 forint elégnek bizonyult az éppen aktuális fizetnivaló kiegyenlítésére. A fennmaradt fákat 1889. október 20-án árverezték el, mert akkor újabb kiadása támadt a tízesnek. Egyébként a február hetedikéi árverésen valószínűleg nagyon hideg volt, mert egy korábbi faértékesítésből származó 3 forintos bevételt „Monyasd bükkin az árverezés alkalmával a hidegtől kimerült birtokosság elis költött", föltehetőleg pálinkára. 75 ' 1894. október 24-én 32 szál bükkfát árverezett el Háromtizes a Bandi bükké nevezetű tilalmas erdőrészen. A fákról, а feltartók személyéről, a fák áráról különlegesen pontos lista készült. Ebből látható, hogy 30 gazda egy-egy szál, 1 gazda pedig két szál fát vett. A fák bizonyára megközelítőleg sem voltak egyformák. Körülbelül egyharmaduk 1 és 2 forint közötti, egyharmaduk 3 forint feletti összegért kelt el. A megajánlott vételárakat november 6-ig kellett a vevőknek kifizetniük. 75 * A többi tízesben is hasonló módon zajlottak a faárverések, mint a fentebb hivatkozott Háromtizesben. Ennek illusztrálására alább teljes terjedelmében közlök egy 1873. évi Jenőfalvi árverési jegyzőkönyvet: ,Jîivatkozva a folyó év november 1-sőén tartott tizes gyűlése határozatának első pontjára, melyben a' nemes tizes meghatározá, hogy a' Vargyas mezeiben tűzvész által elpusztult erdőt folyó hó 6-dikán a ' hely színén árverezés úttyán adja el, mire nézve kiszállván a ' nemes tízesünk a ' hely színére 's eladá a fen írt eléget erdő részt a következő feltételek mellett: 1-ször. Az eladott égett erdő résznek a ' határa keletről a ' gödör és a keresztes fenyőfák, északról a' Kerek magyaron lejövő út, nyugaton az erdő mellett bejövő gödör sorok, délről pedig Harám pataka. 2-szór. Ezen körül szomszédolt elégett erdőt tartotta fel árverésen többet ígérő Basa István 33 forint 40 krajczárokkal osztrák értékben. 3-szor. A haszonbérnek felét köteles a haszonbérlő az 1873-dik év december hava 15-dikén a' fő erdő bíró kezére hiány nélkül befizetni, a' más fele részit pedig a 'jövő, 1874-dik évi Szent Márton sokadalmára. ТА. H. 1.20. TA. H. 3. 53. TA. H. 3. 88., 89., 90., 95-96. TA. H. 3.215. 221
