Bárth János: Az eleven székely tizes. A csíkszentgyörgyi és a csíkbánkfalvi tizesek működése a XVII-XX. században (Kecskemét, 2007)

jék szét. Ugyancsak Háromtizes szigorú határozatot fogadott el 1852-ben az „oltalom kertek" védelmében. A határozat szövegét a benne szereplő nyelvi különlegesség miatt érdemes szószerint idéznünk: ,^4 folyó 1852-dik évi mártius hó 25-dik napján tartatott gyűlésben meg határoztatott nemes közönségünk áltól az, hogy a tilalmasunk inyiben

666 eső oltalom kertek, mint kívül az mező határ szélyen, mint pedig a kijáró utak mellett a földek végein állandóul nyomás idejinis helyben maradgyanak, oly megjegyzéssel, hogy a ki kertét ezen egyezés ellenéreis elvinné, 3 Rénes forintokig meg bűntetődik, úgy másis, aki rajta tanáltatik, hogy a kertfát orozolná. Mely egyezésnek meg tartására fel ügyelőknek ki választattak Ambrus Ignátz, Texe Benedek, Csiszér István, Gáli Balázs, Czikó Antal és Kánya Ignátz".

661 A tilalmas szélén húzódó gyepű bizonyos esetekben vékony fákból, bokros csaposokból készített kerítést, máskor sáncnak nevezett árkot jelentett. A tilalmas széli gyepülés, vagyis kerítés-készítés, árkolás a tizesközmunka egyik formájának számított. Bizonyos tizesdokumentumok gyakran emlegettek közmunkában végzett gyepülést. Más tizesjegyzőkönyvek a tilalmassal érintkező magánbirtoklású szántók, kaszálók egyéni kerítéseiről adnak hírt. Alább idézek egy 1872. évi háromtizesi határozatot, amelyből többek között kiderül: " A tizesgyűlés tárgyalt arról, hogy közmunkával kerítsenek-e a tilalmas szélén, vagy a birtokosok maguk gondoskodjanak földjeik végén kerítésről. " A tizes a gyepülendő határvonalat két szakaszra osztotta. Egyik szakaszt közmunkával gyepültette, a másik szakaszon felszólította a földtulajdonosokat a kerítés-készítésre. " Akik egyénileg „tettek kertet", vághattak csapost, vagyis bokros fenyőt a kerítéshez. ,^i jeleni folyó 1872-dik évi május hó 12-dik napján tízesünk fő erdő bírája Tekse István atyánkfia meg hivatásából köz gyűlést tartatván, mely alkalommal elő terjeszti a közönség előtt azon közös ügyet, hogy mi szerint lenne leg czélszerübb a ' tilalmas felé forduló vetés mezőnk ... szélyein úgy a kimenő utak ínyében ... a ... véd kerteket, vagyis gyepűt [elkészíteni], a közönség tegye-é vagy pedig a' birtokos személyek akiknek a szélyen esik a földje. Mely felett a' tizes több vitatkozások után egyes akaratból úgy határozott, hogy miután a tilalmas erdőnk igen nagyon meg vagyon pusztulva, azért kívül a tilalmas határ szélyin ... Nagy kő tétéiről elkezdve Harám alatt és Kánya oldala külső szélyin el, és innen bé Szopós patakára a közönség véd kertet tészen. Kivévén innen azon személyeket, akik Szopóson igen nagy mértékben kerteléssel meg vannak terhelve. Ezen kívül az utakra, úgy mint Fenyőszó útjára és Farkas veremre jövő földek végihez kiki tartozik kertet tenni rövid szárú borzos csaposokból, aki pedig érdemes lécznek valót merészelne levágni, az erdő bíró fel vizsgálása nyomán a tizes meg fogja büntetni minden száltol 50 krajczárokig minden kímélet nélkül. Meg jegyzendő azis, hogy Bakrotása sorkába TA. H. 1.78. Az ín szó „hegy lába" jellegű jelentésére: SZT. V. 593. TA. H. 1. 129. Itt: tövében. Vö.: az ín szó különleges jelentésével: SZT.V. 593. Értsd: a közösség. Itt: a tizes. 200