Bárth János: Az eleven székely tizes. A csíkszentgyörgyi és a csíkbánkfalvi tizesek működése a XVII-XX. században (Kecskemét, 2007)

foglalást jelentő irtást, de nem tartotta azt „főbenjáró" bűnnek. Olyan esetnek tekintette, amely minden tizestaggal előfordulhatott. Ezért legtöbbször némi pénzfizetés ellenében kézbeadással megbékéltek а tizesgyűlések résztvevői a leleplezett foglalókkal. 1862. november 27-én Kánya Imre jenőfalvi főerdőbíró vezetésével 15 fős bizottság járta be a jenőfalvi tilalmas „belső szélét," azt a területet, ahol az erdő és a „privátus személyek" szántói, kaszálói találkoztak. A határjáró férfiak a foglalások megakadályozása érdekében határhalmokat hánytak fel. Jellemző, hogy az eseményt a tizes jegyzőkönyvében a ,fíalmazásror címmel örökítették meg. A tilalmas szélén szorgoskodó jenőfalvi atyafiak tevékenysége két részből állt. Először alapos szemlét tartva végigmentek a terepen. Megállapították, hogy melyik szántó, melyik kaszáló kié, és ki az, aki irtással átlépte a tilalmas határát. Pallagba vágott keresztek és fanyesések formájában ideiglenes jeleket hagytak maguk után. A második menetben 10 helyen, illetve 10 szakaszban földhalmokat hánytak fel határjelnek. Némelyik földhalmot kövekkel is megerősítették. Fogalmazási zökkenői, elnagyolt, hányaveti mondatai ellenére érdemes idéznünk a terepjárás első részének leírását: „Nagy kútnál kimenve a Gáli család [birtoka és a] tilalmas erdő szélyén a két bük között egyenesen ... belül 1, kívül is 1 kereszt jegy a pallagba. Onnan bé indulva keresztül Nagy kút gödrin a Szent Györgyi Kontsag família bokros volt szántó földeiknek külső szélyén a muzsda tetőn felfelé kereszt jegyek, nyesés áfákon s kereszteket is róva a felső végéig. Innen átmenve a Csedő Mihály s részess ei István, Antal és Ignátz volt szántó birtokaiknak alsó végén a gödör mellett, vagyis a közepén, ki a külső musda tetőig kereszt jegyek, fel a musda tetőn is kereszt jegyekkel. Itt kezdődik a Bors István szántó földeinek alsó vége, annak külső musdája tetején három kereszt jegyek a pallagba. Itt kezdődik a zatai Vargyas István birtoka, vagyis most jelenleg a Fejér István megvásárlóit birtoka és annak külső szélyén a gyepű kert mellett több helyekre kereszt jegyek a pallagba vágattattak. Kezdődik a Ványolós Gáli birtoka, az is hasonló jegyekkel határozva, melynek felső végin helytelen gyepükért és út elfoglalás tapasztalva látszatik ... Keresztül az úton, bé a Kányák és a Gáli Péter részesei ... birtokuk felső végén kereszt jegyek s belől egy borvíz forrás, bennebb a Tekse Gergely és Kánya István birtoka apaiakig. Átmenve apaiakon Feketőfelé, ki a Cseresnyés birtok ... közepibe egy kereszt jegy. Átmenve a patakon Kerek Magyaró felé a Kánya Lőrintz János ... szántófölde belső szélyin a gödör marton fel több kereszt jegyek, s különösön a felső végén egy kereszt. "

653 A fenti szöveg több szempontból is számot tarthat érdeklődésünkre. Egyik különlegessége a pallagba vágott kereszt kifejezés, ami talán a határjel ideiglenességével hozható összefüggésbe. Valószínűleg „pallagba vágott keresztek" helyén hányták fel a határjárás második menetében a határhalmokat. Figyelemre méltó továbbá, hogy a határjárók két elhagyott, bebokrosodott „volt szántóföldet" is találtak. A XXI. század elején Csíkszentgyörgy és Bánkfalva idős lakóival beszélgetve, kérdezetlenül is gyakran hallunk olyan legenda-szerű, mondaszerű történeteket, amelyek arról szólnak, hogy a székely megtelepedés koráTA.J. 1. 16-17. 196