Bárth János: Az eleven székely tizes. A csíkszentgyörgyi és a csíkbánkfalvi tizesek működése a XVII-XX. században (Kecskemét, 2007)

lajstromába: ,JCánya Györgynek Nagymező és a Kőkapuk tartása áldomására 10 krajczar. Érdemes figyelnünk a fenti számadási tétel dátumára. Szeptember 29-e, Szent Mihály ünnepe, a határszabadulás hagyományos napja. Kánya György tehát valószínűleg a vetéshatár vetés jellegének fennállásáig, a Szent Mihály napi határszabadulásig őrizte a határkapukat. Munkája befejeződése tette indokolta, hogy a tizesbíró és néhány társa áldomást igyon vele a tizes költségén. Nehezen tudjuk megválaszolni, hogy a határkapuk őrzése és a vele kapcsolatos háromtizesi zabjáradék között milyen összefüggés létezett? Talán a kapura felügyelő személy valamiféle hagyomány, esetleg lótartási illetmény címén zabban kapta a járandóságát? Erre gyanakodhatunk két háromtizes szűkszavú feljegyzésből. 1844. december 12-én Háromtizes közgyűlésén „ ... az Akó kapu tartásért a zab [a] közönségrefel vettetett, minden személyre 4 kupa."

540 1843. december 7-én pedig, ugyancsak Háromtizes közgyűlése a következő határozatot hozta: ,JVagymező kapura repartiáltatott, minden tizesünkbéli birtokos személyre 4 kupa zab a következő 1844dik évre"

541 A tűz elleni védelem terhe A XIX. század második felében, felsőbb rendelkezések folytán, a községeknek sok tűzvédelmi feladatot kellett megoldaniuk. Csíkszentgyörgy és Csíkbánkfalva ezeknek a feladatoknak egy részét, elsősorban a tűzvédelmi eszközök beszerzésének és tartásának terhét, áthárította a tízesekre. 1855. január 2-án az alábbi tűzvédelmi eszközök voltak Martonos tizes birtokában: 6 db fából készült vízágyú, 1 vízhordó szekér, 2 csákány, 2 tűzálló horog, 2 kád, 1 cseber, 1 sajtár és egy négy és fél öles lajtorja. A főerdőbírók ezeket az eszközöket számadásukban tartották és a következő években rendre továbbadták egymásnak. 1858-ban a hat vízágyút hat martonosi gazda: Tánczos Márton, Keresztes Márton, Füstös Márton, László Péter, Madár József, Bálint István őrizte a portaján.

542 Jenőfalva tizes főerdőbírója az 1865. február 25-én tartott tizesgyűlésen tájékoztatta tizesfeleit arról, hogy a járási hivatal utasította a községeket tűzvédelmi eszközök beszerzésére. Szentgyörgy község úgy kíván eleget tenni a rendelkezésnek, hogy tízeseitől elvárja a szükséges vízipuskák beszerzését. A tizesgyűlés pártolván az ügyet, úgy határozott, hogy „mindenki, aki a nemes tizes tilalmas erdejében bébír fizessen 20 krajczárokat osztrák értékben" a vízipuska árának előteremtése céljából. Annak érdekében, hogy a tizestagok minél nagyobb igyekezettel áldozzák fel 20 krajczárjaikat, Jutalom díj" gyanánt a tizes egy-egy szál bükkfát ígért a tilalmasból a szorgos befizetőknek.

5 3 9 ТА. К. 6. 11. °TA. H. 1.25. 'TA. H. 7. 15. 12 TA. M. 1.36., 37., 40., 128. 3

TA. J. 1.25-26. 170