Bárth János: Az eleven székely tizes. A csíkszentgyörgyi és a csíkbánkfalvi tizesek működése a XVII-XX. században (Kecskemét, 2007)

János oldotta meg, aki különböző javakat remélve külön alkuval elvállalta a határf t 499 pasztorsagot. Martonos tízesben 1928-ban Tánczos Félix nem vállalta a rájutó mezőőrséget. A tizes minden tizesbeli haszonélvezetből kizárta.

500 A hűtősök vagy határpásztorok tavasztól őszig járták a vetésmezőt, illetve a két falu belső határát. Vigyáztak a termesztvényekre. Igyekeztek megakadályozni a terménylopásokat, a legeltetett állatok kártevéseit. Károkozás esetén felbecsülték a kár nagyságát. Jenőfalva tizes 1923-ban azt is előírta, hogy a határpásztorok ne csak a mezőre, hanem az erdőre is vigyázzanak.

501 A határpásztorok valószínűleg Szentgyörgyön és Bánkfalván is részesedtek a kárban, tilosban talált és behajtót állatok után fizetett hajtópénzböl. Időnként a tízesek is jutalmazták munkájukat.

502 A hűtősök tevékenységét községi szinten a határbíró szervezte, irányította, felügyelte. A határbírót valamiféle hagyományos sorrend szerint a községi bíró felszólítására egymás után a tízesek biztosították. Amelyik tizesre rákerült a sor, az a hűtősökön kívül határbírót is választott abban az esztendőben. Erre utalhat Körösmény tizes 1905. március 3-án tartott gyűlésének egyik határozata: „Jelen évre tízesünk van kötelezve a fő határ őrt kiadni". Ezért meg is választották „tizesfelüket", Nyírő Mártont határbírónak. A gyűlés későbbi részében azonban újra visszatértek a témára. Egyesek felvetették, hogy fölöttébb nagy tehertétel a határbíróság, ezért válasszanak két személyt a posztra. A gyűlés résztvevői elfogadták a javaslatot, és Farkas Gergelyt is határbíróvá választották, mégpedig olyan feladatmegosztással, hogy Farkas Gergely kerüljön „a mezőre", Nyírő Márton pedig „az erdőhatárra".

503 A határbírói tisztségtől legalább úgy ódzkodtak a tizestagok, mint a hütösségtöl. A tízesek a XX. század elején sokat bajlódtak fegyelmezetlen tagjaikkal, hogy a község felszólítására megfelelő határbírót tudjanak kiállítani. 1902-ben, amikor Simószege tizes Kovács Joachimot választotta meg „a mezőre" határbírónak és ő nem akarta vállalni a terhes feladatot, a tizesgyűlés megfenyegette: ha nem áll kötélnek, fizetésért állítson maga helyett egy alkalmas férfiút.

504 1904 végén Bene Józseffel gyűlt meg Simószege tizes baja, aki ugyancsak nem akarta elvállalni a határbíróságot. Amikor 1905 márciusában kötélnek állt, kikötötte, hogy ha fiát beviszik katonának, másra bízza a tizes a sok elfoglaltsággal járó és a gazdálkodástól rengeteg időt elraboló határbírói tisztséget.

505 Egy viszonylag kései, 1947. évi háromtizesi határbíró-választás tanúságai alapján feltételezhetjük, hogy a határbíró-jelölt kiválasztásában is volt némi szerepe az életkornak. 1947. március 2-án Háromtizes gyűlése Kánya Áront választotta meg határbírónak, aki két nap múlva, március 4-én, egy újabb gyűlésen kijelentette, hogy 9 TA. S. 2. 170. — 1925 végén Bene Balázs 1926-ra elvállalta a hütösséget. (TA. S. 2. 175.) 0 TA. M. 2. 63. 1 TA. J. 3.290-291. 2 TA. J. 3. 126. (1909). 3 TA. K. 3. 263. 4 TA. S. 1.252. 5 TA. S. 1.330.332. 162