Bárth János: Az eleven székely tizes. A csíkszentgyörgyi és a csíkbánkfalvi tizesek működése a XVII-XX. században (Kecskemét, 2007)

húsvásárlásra kötelezett tizestagoktól begyűjtsék a két-két font hús árát. Ezáltal próbálták előteremteni a pénzt az új tizesbika megvásárlásához.

483 A bikabíráknak bikavásárláskor és bikaeladáskor nőtt meg a szerepük. Ilyenkor a legfőbb támaszai voltak a nagy feladatot végrehajtó tizesbírónak. 1881-ben Háromtizes egyik gyűlése elrendelte, hogy a két bikabíró a főerdőbíróval együtt legyen jelen a vásárban, ahova a bika gondozója kihajtja a tizes bikáját eladás céljaból.

484 A bikabírák feladatkörébe tartozott még a tizesbika sorsának figyelemmel kísérése. A két bikabíró rendszeresen ellenőrizte, hogy a bika gondozója jól végzi-e a dolgát, betartja-e a bikatartó szerződést, ad-e eleget enni, inni a bikának, rendben zajlanak-e a fedeztetések stb. Kápolnabíró Azok a tizesek, amelyek templomot, kápolnát, temetőt birtokoltak, rendszerint kápolnabírót is választottak, aki általában több éven át látta el feladatát. Különösen hosszú ideig volt kápolnabíró Háromtizesben Kánya János, aki 1858-ban már kápolnabíróként írta alá a nevét. 1888 táján bekövetkezett haláláig viselte a tisztséget.

485 Előtte, 1852-ben a tizes tanítója, Fodor Ferenc, utána, 1889-ben egy háromtizesi gazda, korábbi főerdőbíró, Ambrus Ferenc volt a kápolnabíró. Ambrus Ferenc megválasztásakor az előző időszak elszámolási gondjaira való tekintettel a tizesgyűlés meghatározta, hogy a kápolnabíró évente köteles elszámolni, és 5 forintnál nagyobb összeget csak a tizes engedélyével fizethet ki.

486 A legtöbb kápolnabíró tagja volt a „csíkszentgyörgyi megye" egyháztanácsának. A fentebb említett Kánya János és Ambrus Ferenc a „megye" szintjén megyebírói és vicemegyebírói tisztséget is betöltöttek. 1949 után, amikor a tizesek már nem birtokolhatták erdőiket, és amikor a tizesek működése jórészt a szakrális feladataikra: kápolnáik, temetőik gondozására korlátozódott, a kápolnabírók szerepe megnőtt. Az 1950-1990 közötti években némely tízesekben a kápolnabíró a funkcióját vesztett tizesbíró helyébe lépett. A XIX. század második felében a kápolnabíró nagyjából az alábbi tevékenységeket végezte: - Kezelte és lehetőség szerint gyarapította a kápolna pénzvagyonát. Ennek érdekében kamatra kiadta a kápolna tőkepénzeit. Pénzügyleteiről, bevételeiről és kiadásairól rendszeresen elszámolást készített, amelyet a csíkszentgyörgyi plébánosnak és a tizes gyűlésének egyaránt bemutatott.

487 - Felügyelt a templom, a templomkerítés, a temető, a temetőkerítés állapotára. Ha rendellenességet, hibát tapasztalt, gondoskodott annak kijavításáról. A javítási munkálatokhoz a tízestől fát, követ, fövenyt (homokot) és közmunkásokat TA. H. 1. 122. TA. H. 2. 282. TA. H. 6. 25., TA. H. 3. 132., 135., 142. TA. H. 8. 5., TA. H. 3. 102. TA. H. 6. 37 - 38., 61., 115 - 116., 119. 155