Bárth János: Az eleven székely tizes. A csíkszentgyörgyi és a csíkbánkfalvi tizesek működése a XVII-XX. században (Kecskemét, 2007)

mindegyik jelentse, hogy milyen eljárást követett el és ezen eljárásnak a fő erdőbíró » 468 nézzen utána . Háromtizes 1922-ben is előírta, hogy a vicék „ kötelesek minden héten egy nap erdőt őrizni . A viceerdőbírák „gyűlésbe hívó" feladatát büntetés kilátásba helyezésével is tudatosították. Körösmény tizes 1814. évi konstituciójának 6. pontjában olvasható: „A vice erdő bírák pedig mikor hírt kapnak a Fő erdő bírótól gyűlésre, valamennyi embert meg nem Mv[nak], annyi 4 garassal büntettessenek meg". 70 Természetesen előfordult, hogy valamelyik viceerdőbíró hanyagul végezte fel­adatát, és emiatt a tizes kénytelen volt meginteni, vagy pénzbüntetésre ítélni. 1892­ben kiderült, hogy László István háromtizesi viceerdőbíró „többször hanyagságot követett el", ezért 1 forint büntetést kellett elszenvednie. 471 Jenőfalva tizes 1877-ben, Háromtizes többek között 1877-ben és 1928-ban intette meg viceerdőbíráit. 472 A viceerdőbíráknak időnként népszerűtlen feladatokat kellett végrehajtaniuk. Ezért előbb-utóbb akadtak ellenségeik, gyalázóik. Háromtizes 1877. március 3-án tartott teljes gyűlésén többek között egy viceerdőbíró sérelmét is tárgyalták: „Kánya István vitze erdő bíró panaszt emel, hogy András Istvánt a rendetlen eljárásáért meg akarta zálogolni, és András István /észét fogott és hozzá vágott, a mely tettéért a nemes három tizes meg büntette 2 forintokig, a mit tartozik a tizes kasszába befizet­ni 8 napok alatt, a mely összeg számadásba teendő". 7 A viceerdőbírák a XIX. században kötelességtudatból, alkalmi, kevés jutalo­mért dolgoztak. Fentebb már volt arról szó, hogy részesültek a bírságokból. Emellett számíthattak arra, hogy eráőszabadítások idején a részükön kívül némi többletfát kapnak. Az anyagias szemlélet előretörése idején, a XX. század közepén, 1943-ban Jenőfalva tizes vicéi már szolgálatuk megtagadásával fenyegetőztek, ha semmit sem kapnak munkájukért. Az 1943. január 10-én tartott tizesgyűlés egy köbméter fa árát szavazta meg számukra évi fizetség gyanánt. 474 Jegyző A XVIII. század vége előtt a tízesekben viszonylag kevés irat keletkezett. Eze­ket az iratokat a magánjellegű irományok: szerződések, osztálylevelek mintájára a tízesek a helység vagy a táj közismert írástudóival íratták meg alkalmi megbízás alapján. A XVIII. század végétől, de méginkább a XIX. század elejétől a tízesek pénzügyeiről, gyűléseiről már kisebb-nagyobb rendszerességgel készültek feljegyzé­sek. Ezért a tizesbírók választásával egyidőben tizesjegyzőket is választottak. Elő­fordult, hogy a tizesjegyzők a tizesbírókkal együtt cserélődtek. Volt azonban arra is 18 TA. H. 3. 385., TA. H. 3. 463. ,9 TA. H. 4. 207. 0 TA. K. 6. 4. 1 TA. H. 3. 174. 2 TA. J. 1. 150., TA. H. 2. 220., TA. H. 4. 287. 3 TA. H. 2. 220. 4 TA. J. 5. 2. 152

Next

/
Oldalképek
Tartalom