Bárth János: Az eleven székely tizes. A csíkszentgyörgyi és a csíkbánkfalvi tizesek működése a XVII-XX. században (Kecskemét, 2007)

néven is emlegette Gál Józsefnő, született Füleki Katalint felmentette élete végéig a terűviselés alól tizesjogai fenntartásával.

409 A TÍZES FÓRUMAI, VEZETŐI, TISZTSÉGVISELŐI Tizesgyűlés A XX. század elején lezajlott tizesközbirtokosságokká alakulás után jogászok által fogalmazott komplikált szabályzatok határozták meg, hogy a tizesbirtokosság: mikor tartson kötelező közgyűlést, mikor tarthat rendkívüli közgyűlést, ki, miként szavazhat a gyűlésen, mikor határozatképes a gyülekezet, hogyan kell meghirdetni az összejövetel időpontját, napirendjét stb. Ezeket a száraz szabályokat országos törvények, rendeletek inspirálták. Tanulmányomban érdemileg nem kívánok velük foglalkozni. Figyelmemet inkább a túlszabályozás előtti, vagyis a XX. század előtti idők felé fordítom. Merthogy a tízesek a tizesbirtokosságokká alakulás előtt is tartottak tizesgyűléseket, nem prókátori furfanggal megfogalmazott szabályzatok, hanem a józan székely észjárás logikája szerint. Sajnos, jobbára csak a XVIII. század végén kezdtek jegyzőkönyv-szerű feljegyzéseket írni a gyűlésekről, akkor is fölöttébb szűkszavúan és rendszertelenül. A gyűlések témájának jegyzőkönyvi megörökítése a XIX. században, különösen a XIX. század közepén vált általánossá. Néhány korai tizesgyűlésről az ott elfogadott konstitúciók tanúskodtak. A XIX. századi tizesgyűlések időrendjében fölöttébb nehéz szabályt megállapítani. Általában tartottak gyűlést év elején és év végén. Előfordult, hogy januárban és decemberben többször is összegyűltek a tizestagok, hiszen a téli időben ráértek tanácskozni. Ezeken a gyűléseken vizsgálták meg a tizesbíró számadását, választottak új tizesbírót és vicebírákat. Ekkortájt fogadtak tizesalkalmazottakat. Az év eleje és vége közötti időszakban akkor tartottak tizesgyűlést, amikor szükség volt rá. Előfordult, hogy a gyűlések 2-3 nap kihagyással követték egymást. Máskor több hónap is eltelt két gyűlés között. Ha kevesen jelentek meg a meghirdetett összejövetelen, a legfontosabb témákat a következő gyűlésre halasztották, illetve, ha halaszthatatlan volt a határozathozatal, néhány nappal későbbre újabb gyűlést tűztek ki, és a családfőkkel tudatosították a megjelenés fontosságát. Azokon a gyűléseken, amelyeken beüsmertetésre lehetett számítani, viszonylag sokan megjelentek. A beüsmertetett, vagyis a tizesvagyonba befogadott személy költségén megrendezett, áldomás néven emlegetett vigasság vonzotta a tizestagokat. A tizesgyűléseket szinte mindig a tizesbíró házában rendezték meg. Erről rendszerint megemlékeznek a tizesjegyzőkönyvek bevezető sorai. Sajnos arról nem tájékoztatnak a tizesdokumentumok, hogy mit is takart pontosan a „tizesbíró házában" kifejezés. A XVIII-XIX. századi székely házak befogadóképessége ugyanis nem volt határtalan. Ezért a „tizesbíró házában" kifejezés alatt a „tizesbíró telkelbennvalója/élete" értendő. Tavasztól őszig bizonyára az udvaron, esetleg a csűrTA. K. 7. 362. 138