Bárth János: Az eleven székely tizes. A csíkszentgyörgyi és a csíkbánkfalvi tizesek működése a XVII-XX. században (Kecskemét, 2007)

Marhás ember - marhátlan ember A XIX. század végén, amikorra a feudális eredetű és a katonaszékelységre utaló társadalmi rétegnevek jobbára már elmosódtak, a csíkszentgyörgyiek igyekeztek a maguk szóhasználatával kifejezni a körükben fellelhető rétegződést, vagyoni helyzetet. Találó elnevezéseket alkottak, amelyeknek középpontjában az állatvagy on, az igásállattal való ellátottság állt. 1890. április 27-én Háromtizes közgyűlése bikatrágya kivetés ürügyén ugyan, de valószínűleg általános érvénnyel is, az alábbi találó megnevezéseket használta a háromtizesi társadalom rétegeinek, vagyoni csoportjainakjelölésére:

367 1. „jó marhás ember" 2. „gyengébb marhás ember" 3.„akineka tilalmasban nincs része, de marhás ember" 4.„marhátlan ember" A négy csoport közül az 1., a 2. és a 4. volt igazán fontos. Ezek átfogták az egész csíkszentgyörgyi székely társadalmat. A 3. csoport különleges tizesszempontot tükrözött. Az 1. és főleg a 2. csoport azon tagjaira kellett megalkotni, akik a tízesben laktak, de a legkülönbözőbb okok miatt nem voltak tagjai a tízesnek. A „marhátlan ember" jelölésére gyakran használták a gyalogszeres, ritkábban a napszám után élő kifejezést. Házbéresek 1848 után, főleg az 1860-as években több tízesben is élesen vetődött föl a házbérben lakók, az árendás jószágon élők kérdése. Feltételezhető, hogy az esetek többségében a vagyontalan, „napszám után élő" 1848 előtti hazátlan zsellér réteg húzódott meg a „házbéres lakosok" kifejezés mögött. 1855. március 2-án Bartos Imre úr kérte Martonos tizest, hogy martonosi házában élő lakóját, Szennyes Jánost a tizes részesítse a tilalmashoz való jogban. A kérés teljesült azzal a feltétellel, hogy a kedvezményezett Szennyes József elvállalta a polgár fölöttébb népszerűtlen megbízatásának teljesítését.

369 A következő évtizedben nem volt ilyen szerencséjük a más házában lakó házárendásoknak. 1863. december 4-én Martonos tizes gyűlésén felvetődött a kérdés: mi legyen a házbérben, árendás jószágban lakókkal? Részesei legyenek-e az „atyáktól maradott" tilalmasnak? A gyűlés egyértelműen nem-mel szavazott. Könczei József, Török Antal, Török József nem kerülhetett a tilalmas használóinak sorába addig, amíg örökösödés révén nem jutottak hozzá a tizesjoghoz.

370 1865. október 29-én Háromtizes tiltotta ki a házbéres lakosokat a tizes tilalmasából, arra való tekintettel, hogy lakóhelyüket gyakran változtatják. A határozat TA. н.э. 113. TA. H. 3.61. TA. M. 1.24. TA. M. 1.22. 128