Bárth János: Az eleven székely tizes. A csíkszentgyörgyi és a csíkbánkfalvi tizesek működése a XVII-XX. században (Kecskemét, 2007)

A tizesbirtokossági ,jog" és a XX. századi „nagy" közbirtokossági ,jog" birtoklása nem jelentett azonos rendszerű jogosultsági állapotot. A „jog", vagy székelyesen a Jóg", a tízesek esetében eredendően tizestagságot, a tizes közbirtokából való részesedés lehetőségét, alapját, a „nagy" közbirtokosság esetében pedig a közbirtok használatbavételi mértékének egységét jelentette. Ez a meghatározás, bár a tizesjog és a közbirtokossági jog különbözőségét érzékelteti, némi kiegészítést igényel. A XX. század ugyanis megkavarta a tizesbirtoklás többévszázados rendjét. Családi osztozkodások és vásárlások következtében megjelentek a töredékjogok és a többes jogok. Ezáltal a tizesbeli jog is kezdett „közbirtokból való részesedési mértékegység" jelleget ölteni. Más szóval: a tizesbeli jog kezdett idomulni a közbirtokosságbeli joghoz. Ezt a folyamatot azonban megzavarta a hatalmi beavatkozás, a tizesbirtokok és a közbirtokossági erdők 1949. évi államosítása. így nehéz megmondani, hogy az elindult változások hosszú távon hova vezettek volna. A fenti kiegészítésben jelzett idomulási, átalakulási folyamat, abban az esetben, ha a tizesbeli ,jog" és a közbirtokosságbeli Jog" különbözőségének bemutatása a cél, tulajdonképpen elhanyagolható. A különbség érzékeltetése érdekében érdemes visszatérnünk a kétféle Jog" „klasszikus" megjelenési formájának taglalásához. A beltelek birtoklása révén szerezhető tizesbeli „jog" „belépőt" biztosított a tizes közvagyonának haszonélvezetéhez: a tilalmas osztott fájához; az igásállatok tilalmasbeli legeltetéséhez; a sertések tizeserdőbeli makkoltatásához; a tizesbika igénybevételéhez; tehén, kecske, sertés tizeslegelőn, tizescsordában jaltatásához; a tizestemető földjébe való temetkezéshez. A tizesbeli ,jog" birtokosa „egy tizestagnak", egy bébírónak számított, társadalmi helyzetétől, vagyonától függetlenül a tizes gyűlésein egy szavazattal szavazhatott.

307 Ezzel szemben a „nagy", vagyis a falvak egészére kiterjedő közbirtokosságokban a tagok viszonylag nagy számú joggal rendelkeztek. Egy-egy tag jogainak számát eredendően az a körülmény határozta meg, hogy mennyi szántófölddel rendelkezett a határnak azon a részén, ahol a legjobb minőségű földek feküdtek. Vagyis az egyénileg birtokolt földek nagysága határozta meg a „jogok" számát, a Jogok" száma pedig mértéket adott a közbirtokok haszonélvezetéhez. A Jogokat" a tagok vásárlással is szaporíthatták. A legtöbb közbirtokosságban a tagok Jogaik" arányában szavaztak, következésképp a leadott szavazatok száma a gyűlésen „képviselt" jogok számával volt azonos. Az erdőből való részesedés és az állatok legeltetése is a Jogok" arányában történt.

308 A népi emlékezet szerint a XX. század első felében, amikor már a tízesben is volt féljog és egyéb törtjog, a részjoggal rendelkező bébíró szavazata is egy szavazatnak számított, annak ellenére, hogy a közvagyonból és a kötelezettségekből a részjogos a részjog arányában részesedett. Vő.: BÁRTH János 2006. 6., 12. - KARDALUS János 1998. 49-50. - PÁL-ANTAL Sándor 1996. 94-96. - A népi emlékezet szerint Csíkszentgyörgyön az 1940-es években az ún. qj-fődek, vagyis a hajdan nyomásban művelt völgyi, sinkasági földek jelentették a közbirtokossági , jogbirtoklás" alapját. A hegyoldali és a havasi birtokokat állítólag nem vették tekintetbe a ,jogok" osztásánál. 1 hold (54 ár) szántóföld után számítottak 1 közbirtokossági, jogot". 114