Bárth János: Az eleven székely tizes. A csíkszentgyörgyi és a csíkbánkfalvi tizesek működése a XVII-XX. században (Kecskemét, 2007)

Martonos tizes 1820. évi konstituciója

2i Martonos tizestörvénye felüdítő színfolt a tizeskonstituciók sorában, amiatt, hogy elsősorban a tizes mindennapi életének, rendszeres működésének szabályait foglalta össze, és csak másodlagosan foglalkozott a tilalmas erdő védelmének gondjaival. 1837-ben másolták be a tizes akkor beszerzett

261 protokollumkönyvének elejére. Három részre tagolódott. Az 1-16. pontot csíkbánkfalvi Elekes József foglalta írásba és hagyatta jóvá az 1820. március 13-án tartott tizesgyűlésen. A 17-26. pontot, valamint a 27-29. pontot két kiegészítésként írták az első 16 ponthoz ismeretlen időpontban, de legkésőbb 1837. március 13-án, amikor a jegyzőkönyvbe másolt konstituciót kiegészítették a tizes tagjainak névsorával. Legtöbbet az első kiegészítés pontjai foglalkoznak a tilalmas erdővel. A többi pont többek között olyan kérdéseket vesz sorra: mint a beüsmertetés módja, a tizestaggá váláshoz szükséges beltelek nagysága, a tizesgyűlésen való megjelenés kötelezettsége, a közmunkát elmulasztók büntetésének mértéke, az erdőbírói tiszt vállalásának kötelezettsége, a lófőrész kaszálásának módja, a gyűléseken való viselkedés szabályai stb. Sajnos, a konstitutiót az első oldal rongálódásból adódó olvasati nehézségei miatt teljes terjedelmében nem közlöm tanulmányom függelékében. Háromtizes 1840. évi konstitúció]a Az 1840. évi tizestörvény szinte teljes egészében a foglalások kérdésével foglalkozik. Fogalmazói visszautaltak a tizes 1838. augusztus 14-i határozatára, amikor szigorú intézkedések születtek a tilalmas szélein tett foglalások felszámolására. 1840. augusztus 16-án Háromtizes gyűlése a címben jelzett konstitucióba foglalta a foglalások elleni szigorú fellépés szükségességét és a tilalmas kisebbítésére törekvő erdőirtó foglalók szigorú megbüntetésének módjait. Altizes, Simószege és Martonos 1845. évi konstituciója és osztálylevele

263 1845. március 25-én Bánkfalva „nemes három tizese", Altizes, Simószege és Martonos „elegyes gyűlést" tartott, ahol egy erdős, hegyi területet, amely ősi idők óta a három tizes közös birtoka volt, a gyűlésen részt vevő gazdák tilalmassá nyilvánítottak. Az új tilalmas nevendék erdőnek, számított. Megerősödése, igazi erdővé cseperedése odafigyelést, gondozást, kíméletet igényelt. A három tizes gyűlése kilenc pontban foglalta össze a fiatal erdővel kapcsolatos tennivalókat, szabályokat, büntetéseket. Néhány nappal később, április l-jén a három tizes megbízottai bejárták és földrajzi nevek sokaságával körülhatároltan elosztották három felé a növendék tilalmast, bizonyára az őrzés és a gondozás könnyebb megszervezése kedvéért. 0 TA. M. 1.4-8. 1 TA. M. 1. 128. 2 TA. H. 6. 6-8., valamint TA. H. 6. 125-126. 3 TA. A. 3. 15. 104