Bárth János: Az eleven székely tizes. A csíkszentgyörgyi és a csíkbánkfalvi tizesek működése a XVII-XX. században (Kecskemét, 2007)

" Középpontjukban a tizes tilalmas erdejének védelme állt. " Alkotásuk nem állt meg 1848 táján. 1870-ben, sőt 1882-ben is keletkezett tizestörvény. Alább időrendben vázlatosan bemutatom a Csíkszentgyörgyön és Csíkbánkfalván előkerült konstituciónak nevezett tizestörvényeket. (Legtöbbjük teljes szövegét közlöm könyvem függelékében). Körösményjalva tizes 1619. évi konstituciója 5 Csíkszentgyörgy templom melletti tizese, amely fekvésére való tekintettel azonosította magát Szentgyörggyel, 1619-ben azért fogalmazta meg saját törvényét, hogy ezáltal védelmezze csere, nyíres és bükk tilalmas erdejét.

255 A konstitucióban minden az erdő körül forog. Az erdőbe járás rendje, az erdőből való részesedés módja áll az egész szabályozás középpontjában. Jellemző, hogy még a tizesgyülésen való megjelenés szorgalmazásakor is „erdő felől való gyűlést" emlegettek. Fölöttébb régies büntetésnek látszik a többször emlegetett „tavalyi tehén" „megütése".

256 Már 1619-ben is súlyos megítélés alá esett, ha valaki az erdőbírák felszólítására nem ment ki a közös erdő rontóinak elfogására. Tanulságos a tor és lakodalom idején igénybe vehető fajuttatás konstitucióbeli szerepeltetése. Későbbi szabályozások arról intézkedtek, hogy a nagy családi események alkalmával nem juthatott senki soron kívül fához. 1619-ben csak a fajuttatás mértékét vették alacsonyabb szintre. Az 1619. évi konstitucióból nyilvánvalónak látszik, amit a későbbi utalások csak sejteni engednek, hogy az újkor hajnalán a tizes közösségében birtokosként élő székely család lakodalom és temetés alkalmából külön, egyszeri fajuttatást remélhetett tízesétől. Altizes, Martonos, Simószege 1700. évi közös konstituciója Bánkfalva alsó három tizese az újkori évszázadokban többször is kísérletezett azzal, hogy birtokait, vagy birtokainak egy részét közösen kezelte. így volt ez 1700ban is, amikor egy csere és egy bükk tilalmas erdőt használt és védelmezett együtt Altizes, Martonos és Simószege. A három tizes birtokos gazdái 1700. március 22-én megalkották erdővédő és erdőhasználó törvényüket. Tanulságos a konstitúció bevezetőjének az a megjegyzése, hogy a megnevezett tízeseknek előbb is volt már törvényük, de az „a sok változó disturbiumban elveszett", ezért most, amikor még a tizestagok emlékeznek a régi törvény „tenorára", megíratják a régi törvény alapján az új törvényt. ТА. К. 1.2-3. és ТА. К. 6. 1-2. Körösmény tizes 1619. évi konstituciója Erdélyben az egyik legkorábbi példát nyújtja a falusi közösségek erdővédő törekvéseire. Vö.: IMREH István 1983. 244. Az elkobzott tehenet, ökröt valószínűleg levágták és húsát kiosztották a tizes tagjai között. Vö.: IMREH István 1983. 247. ТА. A. 3. 1. 102