Bárth János: Az eleven székely tizes. A csíkszentgyörgyi és a csíkbánkfalvi tizesek működése a XVII-XX. században (Kecskemét, 2007)

„Felvétetett nemes Altizes birtokossága rendkívüli gyűlésébefnj". (1909. december 30.)

241 „Felvétetett Bánkfalva községben Altizes közbirtokosságának 1911 év március hó 13-án tartott rendkívüli közgyűlésében a tizes bíró házánál". (1911. március 13.)

242 A fentebb idézett szövegrészletekből látható, hogy a XIX. század végén egymás mellett éltek a tize s szervezetet megjelenítő régies és a tizestagok közbirtokos jellegére utaló újabb tizesmeghatározások. A tizesjelölés régies vonásait Háromtizesnek sikerült megőriznie a XIX. század 90-es éveiig. A háromtizesi jegyzőkönyvekben olyan esztendőkben is tizesgyülésekről írtak, amikor a többi tízesben már régen a „tizesbirtokosság gyűlése", sőt a tizes közbirtokosságának gyűlése kifejezések használata járta. Amikor aztán a XIX-XX. század fordulóján Háromtizesben is jellemzővé vált a „tizesbirtokosság" emlegetése, a háromtizesiek divatba hozták és sokáig használták a „Háromtizes székely birtokossága" kifejezést. A tizes közbirtokosság jellegére utaló újmódi meghatározások alkalmazásában Körösményfalva járt az élen. Már 1873-ban közbirtokosságnak titulálta magát. A feudalizmus kori meghatározások közül figyelemre méltók az „elegyes közönség", „elegyes gyűlés" kifejezések, amelyek a székely falujegyzőkönyvekből kerültek át a tizesjegyzőkönyvekbe. Arra utaltak, hogy a tizestagok között és a tizesgyűlések résztvevői között katonarendűek és nem katonáskodók, vagyis provinciálisok egyaránt előfordultak. Tízesből közbirtokosság Imreh István a székely faluközösségek életének kutatója 1983-ban már felhívta a figyelmet arra az összefüggésre, hogy bizonyos csíki tízesek továbbélésében, fennmaradásában nagy szerepe volt tizesközbirtokossággá alakulásuknak.

243 Mindenképpen érvényes ez a megállapítás Csíkszentgyörgyre és Csíkbánkfalvára, ahol a XIX. század végén és a XX. század elején a tízesek közbirtokossági formát öltöttek. A tizesközbirtokossággá alakulás nem jelentett szakadékszerű törést, határpont erejű változást a tízesek belső életében. Inkább csak a hatalom akaratához, a törvények világához való lassú idomulást láttak mögötte a tizestagok. A tizesjegyzőköny vekben kevés teret kaptak az átalakulás félelmei, harcai. A kutató inkább csak a terminológiai változásokból érzékelheti a változást. Például hol előbb, hol utóbb a tizesbeli jogosultakat birtokosságnak, a tizesgyűlést birtokossági gyűlésnek, a tizesbírót elnöknek nevezték a tizesjegyzők, annak jeleként, hogy a tizes jogviszonyaiban bizonyos szervezeti átalakulás zajlott le. Az évszázadok óta birtokolt közös tizestilalmasokat a XIX. század utolsó harmadának polgári racionalizáló törekvései, például az arányosítás és a telekkönyvezés megpróbáltatásai közepette úgy lehetett átmenteni tizesvagyonként, vagyis egy csoport vagyonaként a következő XX. századi évtizedek számára, hogy a tizes idomult 1 TA. A. 1.67. 2 TA. A. 1.80. 3 IMREH István 1983. 68. 98