Bánkiné Molnár Erzsébet: A jászkun autonómia (Dél alföldi évszázadok 22. Szeged, CSML, 2005.)
tesség legtisztább szerkezetét a Jászságból benépesült Kunszentmártonban alakították ki. Itt követhetjük nyomon a tanyák és szérűk egymás mellett élését is. Kunszentmártonban 1770-ben Palásti János úgy adja zálogba a földjét, hogy a zálogot kezelő a szálláson levő istálóját, aklait, kútját több ott lévőkkel konserválni tartozik. 912 1781-ben Juhász István „szérűs vagyis veteményes kertyét" adja el örökösen. 913 1790-ben Graffel György redemptus sörfőző hagyatéki leltárában szérűskert a benne lévő istállóval, a tanyán egy avult ház istállóval közös fedél alatt s ugyanott másik istálló külön fedél alatt, gémeskút és vályú volt. Volt még egy veteményes kertje romladozó kerítéssel és egy rossz istállóval. 914 Kunszentmárton egyik legvagyonosabb családja a Szaszkó família volt. 1794-ben meghalt a családfő, s 1798-ban megtörtént a vagyonelosztas az örökösök között. A Szaszkó vagyonba két tanya tartozott az egyik 170 Ft értékű, a másik 15 Ft-os. A nagyobb tanyaházban konyha, istálló, mellette lóistálló, egy marhaistálló és egy juhfészer, tyúkól, akol, sertésól, szénáskert, veteményeskert, hat verem, két telelőjászol volt. A hagyatéki leltárból kiterjedt tanyásgazdaság üzemközpontja tárul elénk. Volt itt 24 méhkaptár, szántó talyiga négy vasekével, s mindenféle szerszám. A kisebb tanyához csak egy kút tartozott. Szérűskertet nem említenek. 915 1817-ben Fazekas István ősi szérűskertjét Radies János irredemptusnak adja el. 916 Bíró István özvegyének nemes Lajkó Katalinnak 1819-ben készült el az inventáriuma. Ebben olvashatjuk, hogy az állatok a ház udvarán vannak, a kertben szalmakazalt, szénaboglyát, jászolt, gereblyét és vasvillát írtak össze, istállót nem említenek. 917 A kunszentmártoni tagosítás menetét ismertettük, csak emlékeztetünk, hogy 1824-re a tőkeföld végleges felosztása megtörtént. A tagosítások után bekövetkezett változásokat tükrözi az a felmérés, ami a szérűskertekről 1845-ben készült. Az összeírás kísérőlevelében az összeíró arról panaszkodott, hogy sokan olcsón megvásárolják a szérűskertet és ott gunyhót csinálnak „méh kaptárból kéményt kiütnek" és állandóan ott laknak. Összesen 69 ilyen szérűlakót találtak. 41-en a szérűn rendes házat építettek. Ebből 30-ban gazdacsalád lakott, tízben lakó, egyben pedig a gazda fia. 31 szérűn olyan építmény volt, amit dohány vagy zöldségtermesztést végzők ideiglenes lakásának vagy a szérűn tartott takarmány gondviselőjének emeltek. 918 A tagosítást követő húsz évben tehát megkezdődött a szérűk funkciójának átalakulása, de még nem alakultak át lakóövezetté. A Nagykunság másik kertes települése Túrkeve. Halmazos belső építkezési rendje az 1774-es tűzvész után utcássá alakult. A tűzvészben Túrkeve 300 házából 270 égett le. 919 Túrkevét Györffy István még nem sorolta a kertes települések közé. 920 Örsi Julianna azt írja, hogy Túrkevén 1752-ben mindössze 13 redemptusnak nem volt szé912 SZML Kunszentmárton Liber Fundi 1751-1786. 13. 1. 913 SZML Kunszentmárton Liber Fundi 1751-1786. 28. 1. 914 SZML Kunszenmárton lt. Inventáriumok Fasc. 53. № 7/1790. 915 Uo. Fasc. 53. № 22/1798. 916 SZML Kunszentmárton lt. Örökös adásvételek jkv. 1817-29. 2. és 6. lap 917 SZML Kunszentmárton lt. Inventáriumok. Ns. Lajkó Katalin inventáriuma 1819. szept. 15. 918 SZML JK Fasc. 4. № 351/1846. febr. 16. 919 TÓTH Tibor szerk. 1980. 781-814. 920 GYÖRFFY István 1943. 249
