Bánkiné Molnár Erzsébet: A jászkun autonómia (Dél alföldi évszázadok 22. Szeged, CSML, 2005.)
ség létszámáról eltérő vélemények jelentek meg. Hatházi Gábor régész a korábbi 40.000-re becsült népességet jóval többnek, mintegy 70.000-nek gondolja. Pálóczi Horváth András szintén 70-80.000 főre becsülte a beköltöző népességet, ám ezt csökkentette a Hód tavi csatát követően kivonulók 10-20.000 fős tömege. 22 A két népcsoport beköltözésének körülményei és életmódjának átalakulása a közreadott oklevélgyűjteményekből, regesztákból nyomon követhető. A korszak irodalmánál nem hagyhatjuk említés nélkül Soós Adorján munkáját, bár jegyzetapparátusának hiánya miatt inkább a népszerűsítő munkák közé sorolják. 23 A szakirodalom tudománytörténete azonban számon tartja, hogy Soós az Országos Levéltár kiváló levéltárnokának Illésy Jánosnak a kutatásaira támaszkodott, s számos olyan oklevelet használt könyvéhez, ami az óta megsemmisült. A teljesség igénye nélkül azokat a munkákat emeltem ki, amelyek orientálónak, olykor a további kutatásra meghatározónak bizonyultak. Külön kell választanunk azokat a mai törekvéseket, amelyek több kutatói centrum köré csoportosulva napjainkban zajlanak, vagy a közelmúltban történtek. Ezek jelentős többsége a Kunság és a Jászság múzeumaihoz, levéltáraihoz, a régióban tartott konferenciákhoz kapcsolható. A példaadó a Györffy-nemzedéknek emlegetett kutató-gárda volt. 1939-ben Budapesten ők szervezték meg az első Jászkun kongresszust. 24 A kunok betelepedésének 700 éves évfordulója adta a kongresszus apropóját. Jelentőségét nagyívű összefoglaló előadásai növelik. Györffy István a kunok történetéről, Fettich Nándor a régészeti feltárásokról, Brandt József különleges jogviszonyaikról, Bartucz Lajos az antropológiai kutatások eredményeiről adott számot. Újabb interdiszciplináris konferenciára hosszú évtizedekig, 1985-ig nem került sor. A Jászkunság kutatása 1985 konferencia anyaga az 1939-es konferenciához hasonlóan nyomtatásban is megjelent. 25 Azóta 1990-ben, 1995-ben és 2000-ben adtak számot eredményeikről a Jászkunság múltját és jelenét kutatók, mégis az 1985-ben rendezett félegyházi találkozót kell mérföldkőnek tekintenünk. 26 1985-ben új kutató egyéniségek és új irányzatok keltek szárnyra. Kutatási feladatok fogalmazódtak meg elsődlegesen a néprajz vonatkozásában, s itt hangzott el először a később monografikus feldolgozássá érett előadás a Jászkun Kerület igazgatásáról. 27 A konferencia nem csupán kiindulópont, összegezés is. Ekkorra mindhárom tájegység kismonográfiája napvilágot látott, s Szabó László két kötetben összegezte a jász etnikai csoportról gyűjtött ismereteit. 28 Kötetei valamint a Damjanich János Mú22 PÁLÓCZI HORVÁTH András 1989. 52-53.; HATHÁZI Gábor 2000. 23 SOÓS Adorján 1944. 24 GYÖRFFY István 1939. 25 FAZEKAS István-SzABó LÍSZIÓ-SZTRINKÓ István szerk. 1987. 26 Az 1990-ben Szolnokon rendezett konferencia anyaga nem jelent meg. 1995-ben A Jászság a magyar kultúrában címen a jászok kutatása kapott hangsúlyt. Lásd UJVÁRY Zoltán szerk. 1998. A 2000-ben ismét Kiskunfélegyházán rendezett konferencia anyaga: A Jászkunság kutatása 2000. Jászberény-Kiskunfélegyháza, 2002. A kézirat lezárása után 2005. május 19-20-án Kiskunfélegyházán megtartottuk az ötödik konferenciát. 27 BÁNKINÉ MOLNÁR Erzsébet 1985. 345-402.; 1995.; 1996. 28 TÁLASI István 1977.; SZABÓ László 1982a.; BELLON Tibor 1979.; SZABÓ László 1979.; 1982b. 8
