Bánkiné Molnár Erzsébet: A jászkun autonómia (Dél alföldi évszázadok 22. Szeged, CSML, 2005.)

tanács elnézte a szabálytalanságot, de amikor Kolozsváry nem teljesítette a közmunkát, a testület elrendelte a törvénytelenül megvásárolt javak eladását és a törvényszegőt kitiltotta a városból.

263 A honosítási díj 1754-ben öt forint volt, az 1800-as évek közepére elérte a 60 forintot. A kezdeti viszonylag alacsony összeg csak a honosítás költsége volt, aki földet is akart váltani attól, pl. Berényben 20 forintot kértek. A berényi taksálás ilyen szabályozását azzal magyarázták, hogy „akinek háza vagyon, ámbár földe nintsen, már Lakosnak be vétetett, s így közöttünk szabadságban lakik, mely szabadságért mind mi, mind Régi eleink sokat fizettek, s fáradtak. Ezért ahhoz ők is jutalom nélkül nem juthatnak. A kik pedig földet váltanak, azok a Privilégiumoknak is usussába"

264 kerülnek. 1827-ben a Jászkun Kerület közgyűlése differenciálta a honosítás díját. A helységeket három kategóriába sorolta és konvenciós pénzben 16-12-18 Ft taksát állapított meg.

265 A határozathoz hozzátették „önként értetődvén, hogy az ily taxa mellett lakosnak bé vett személy nem tarthat jusst arra, hogy nékie Ház vagy kerti fundus adattasson".

266 A honosítási kötelezettség a földszerzés és az ingatlanforgalom egyik legjelentősebb gátja lett. A földet remélőnek azonban a honosítás után még az elővételi rendszer akadályait is le kellett küzdeni, hogy a redemptusbirtokot és az ahhoz kapcsolt jogokat elnyerje. ELŐVÉTELI JOGOK, FÖLDFORGALMAZÁS A redemptus földjének egyéni birtoklású része forgalomképes tulajdon volt. Adásvétele a redempciót követően szinte azonnal megkezdődött. 1751-ben a királyi resolutio 13. articulusa tartalmazta „hogy a Házaknak és más Telkeknek eladásai, azon Helységnek, ahol a telek föld fekszik Magistratusa Tanátsa előtt légyenek, és az által Jegyző könyvbe Írattassanak, s rólla Bizonyság Levél adattasson ki."

267 1753-ban a nádor utasította a községeket az adásvételek jegyzőkönyvezésére. Az elővételi jog szabályozását egyik utasítás sem említi, a szokásjog viszont számontartotta mikor, kinek kell felajánlani az eladó földet. A rokonok és a szomszédok megkínálásának szokását akár az 1298:57. tc-ből vagy Werbőczy István Hármaskönyvéből is származtathatjuk, hiszen már azokban szerepelt e kitétel. A rokonoknak és szomszédoknak adott elővételi lehetőséghez társult az 1750-es években megszilárdult honosság intézménye. Majd a redemptusi jogvédelem következtében kialakult az a hierarchikus rendszer, amelyben a földtulajdonlás a jászkun társadalom elsődleges rétegképző eleme lett. A földtulajdon nagysága szerint tagolt társadalomban minden előjog a földhöz kapcsolódott, s azzal együtt volt elnyerhető. Az elővételi rendszer szokásjogát a nádori törvénycikkek VI. statútuma 1799-ben foglalta rendszerbe és emelte törvényerőre. A BKML Kh. It. Ff. 192. № 102/1838. SZML Jászberény lt. Tan. jkv. 1754. 173. BKML Kh. lt. Prot. Curr. XXVII. 20. BKML Kh. lt. Prot. Curr. XXVII. 158. KELÉ József 1904. 358. 84