Bánkiné Molnár Erzsébet: A jászkun autonómia (Dél alföldi évszázadok 22. Szeged, CSML, 2005.)

Az önálló Jász megye, a Kiskun megye, vagy a Kun megye elképzelése nem tudott a gondolat elfogadtatásához elégséges érvet felsorakoztatni. A Kiskun Kerületet leválasztották társkerületeiről, és Jászberénynek sem sikerült vezető pozícióját megőrizni. A megyeszékhely megtartásáért folytatott harcban feloldódtak az egységes jászkun érdekek és széfolytak részérdekekké, melyek felett az ésszerűség könnyedén győzedelmeskedett. 1876. június 19-én a király szentesítette az 1876:33. tc-et. A törvény többek között létrehozta Jász-Nagykun-Szolnok vármegyét és Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyét, amely megyékbe Dorozsma kivételével az egykori Jászkun Kerületet beolvasztotta. A Jász és a Nagykun Kerület betagolódott Jász-Nagykun-Szolnok megyébe, a Kiskun Kerület pedig Pest-Pilis-Solt-Kiskun megyébe. Dorozsma nagyközség Csongrád megyébe került. A közigazgatási egység felbomlott, a kiváltságaik formálisan már régen nem léteztek, de a redempciós jogokat hordozó osztatlan közöstulajdonú redimált föld az utolsó rög felosztásáig fenntartotta a redempcióhoz fűződő jogfolytonosságot, éltette a jászkun tudatot. A közbirtokosság tagjai, ahogyan a Félegyházi Nagy Képes Naptár írta, jobban reszkettek egy redemptio forintért, mint az egyesült gőzmalom részvénytársaság osztalékáért.

985 A puszta és legelőfelosztások a XIX-XX. század fordulójára befejeződtek. A redempcióhoz fűződő szálak elszakadtak, s a megkezdődött „évszázados redempciós per", melyben a váltságösszeg visszafizetését remélték, nem tudta már összecsomózni.

986 A redempcióban megváltott földjük a földtehermentesítési adó megfizetése révén polgári, a tagosítások és határfelosztások nyomán konkrét helyű és területű állandó és örök tulajdon lett. A Jászkun Kerület földje a XX. század fordulóján sok kis parcellára tagolódott. Birtokkoncentrálódás alig fordult elő, a földnélküli és néhány holdas „gazdák" csoportja viszont egyre gyarapodott. 1895-ben az egykori Jászkun Kerület területén 1037 db száz holdon felüli birtok volt, s közülük mindössze 23 db haladta meg az ezer holdat. A legnagyobb birtok 5350 kh Jászkiséren volt, ezt követte az egri káptalan 3427 holdas karcagi birtoka, a többi ezer-kétezer holdig terjedt. Összterületükhöz viszonyítva Jászkarajenő, Kocsér, Jászszentlászló, Szánk, Lajosmizse új településeken viszonylag több száz holdon felüli birtok alakult ki. Bizonyára a pusztaosztásokat követő földvásárlási lehetőségeknek köszönhetően. A redempciós jogok megtartásáért már nem kellett foggal-körömmel ragaszkodni a földhöz, ezért sokan a kisbirtokosok közül eladták pusztarészüket, amit a tehetősebbek olcsón felvásároltak. Nagy változást ezek az akciók sem eredményeztek. A volt kiváltságolt terület népe többségében apró parcellákkal lépett az új évszázad kapitalizálódó világába. A föld levetkőzte redempciós jogait, s betagolódott a polgári Magyarország tulaj donrendszerébe. A kapitalizálódó világ új értékrendjében csupán a jászkun tudat őrizte a kiváltságos múlt emlékét. Erdei Ferenc 1937-ben azt írta Fülöpszállás, Szabadszállás, Kunszentmiklós népéről, érezni rajtuk, hogy nem jobbágy községek voltak. „Kiváltságos parasztok voltak ... és sohasem gyakorolták saját paraszti életük alázatos hordozását. Félegyházai Nagy Képes Naptár 1895. A perről lásd: NAGY Lajos, KELEMEN Kajetán, GYÁRFÁS István műveit. 268