Bánkiné Molnár Erzsébet: A jászkun autonómia (Dél alföldi évszázadok 22. Szeged, CSML, 2005.)

le tulajdonoson kívül mások is gyakorolják.

979 Közben a többi privilegialis kedvezményeik is sorra megszűntek. 1856-ban, pl. Halason eltörölték lakosaik helypénzmentességét a helyi piacokon és vásárokon. A közigazgatás államosítását és egységesítését szolgáló törvényhatósági törvény (1870:42. te.) tervezetének vitájában a jászkunok több kérdésben ellenvéleményt nyújtottak be az országgyűléshez.

980 Teljességgel visszautasították az adókezelésre vonatkozó paragrafusokat, mert „ha az adókezelésbe a megye semmi befolyással sem lenne, csak nevetség lenne az önkormányzati jog, amelyet egy alárendelt kormánytisztviselő is megakadályozhatna." A háziadónak önálló, az állami adótól független kivetését az állami adók utáni százalékos pótlékok és államsegélyek váltották fel. A törvényhatósági pótadót és az államsegélyt, amiből a megyei közigazgatás költségeit fedezték az állami pénzügyi szervek adták át a törvényhatóságnak. Ezáltal a megyei — esetünkben kerületi — költségvetés függő viszonyba került az állami költségvetéstől és adózástól. Sok vitát okozott a virilizmus intézménye, antidemokratikus jellege. A jászkun tiltakozások eredménytelenek bizonyultak. Ekkorra a Jászkun Kerület anyagi függetlenségének nyoma sem maradt. Saját forrásból nem tudták az önkormányzatot fenntartani. Adókivetési joguk a pótadóra korlátozódott, a haszonvételekből pedig olyan kevés jövedelem keletkezett, hogy az intézmények fenntartását is csak részben fedezte. A közigazgatási költségekre az adók bizonyos százalékát kapták vissza az államtól. Ez az összeg optimális esetben 70.452 Ft lehetett. Az új törvényhatósági törvénynek megfelelő átszervezés után az adott pénzügyi kereten túllépni csak pótadóval tudtak. Alig zajlott le a törvényhatóság átalakulása az 1871:18.te. nyomán megkezdődött a községi önkormányzatok átalakítása. Az adott község adófizető lakosságának adóösszeg szerinti többsége dönthette el vállalják-e a rendezett tanácsú város igazgatási költségeit, vagy községgé alakulnak. A helyi döntést a kerületi közgyűlés véleményezte, és pártoló vagy elutasító javaslatával terjesztette a belügyminiszterhez végső jóváhagyásra. A döntések nyomán évszázados jogokat veszítettek el, a kerület településeinek jogi egyenlősége, ami korábban az igazgatásukban érvényesült, az átalakulással végetért. A viták során mindenütt felmerült mi lesz velük, ha, amint sejthető volt, a beneficiumokat elveszítik, honnan fizetik a költségeket. Közföldek, községi vagyon hiányában csak az egyének adójára számíthattak, s ezt sok településen nem vállalták. Külön hangsúlyt kapott a puszták igazgatása. A lezajlott vagy folyamatban lévő pusztafelosztások és tagosítások következtében a néptelen területek állandóan ott lakókkal népesültek be. Kerekegyházán belügyminiszteri engedéllyel saját képviselőtestületet választottak. Lajosmizse önállósodása ekkor még csak törekvés maradt, mert nem tudott az anyaközséggel, Jászberénnyel megegyezni a közigazgatási költségek elosztásának arányáról. Ugyanilyen viták akadályozták Bene (Ladánybene) önállósodását. Sikeres volt 979 A királyi kisebb haszonvételek alapján birt városi italmérési jog állami megváltására 1889-ben került sor. 980 SZML JK Alkapitányi iratok 2879/1870. 266