Bánkiné Molnár Erzsébet: A jászkun autonómia (Dél alföldi évszázadok 22. Szeged, CSML, 2005.)

demptus föld birtokos részére s általok vétetik s örökítetik meg".

940 A kötönyi vásárlást további akciók követték. A birtokosság 1850-ben saját nevére telekkönyveztette a korábban városi köztulajdonban használt ferencszallási tanyaföldet, ami két táblában összesen 548 kh volt. A telekkönyvezésről született határozatban a birtokossági gyűlés azzal indokolta a jogi procedúra szükségességét, hogy a városi birtokra a „kezét rá akarja tenni a német".

941 A megjegyzésből akár az autonómiát az önkényuralmi időszakban ért támadások elleni védekezésre következtethetünk. Az autonómia egyik biztosítékát — az igazgatás bizonyos szintű függetlenségét a közcélra átengedett föld jövedelme adta. A községi földet a birtokosság ekkor még városi kezelésben hagyta, később azonban fokozatosan visszavette. A birtokossági és a községi föld elkülönítése a többi jászkun településen is lezajlott, s a vagyonelkülönítéssel párhuzamosan sorra megalakultak a közbirtokossági szervezetek. Hatáskörük pontos megállapítása azonban csak a kiegyezés után történt meg.

942 Közben a megszüntetett képviselőtestületek feladatait több településen a birtokossági választmányok vették át. Kunszentmiklóson például, a gazdasági választmány foglalkozott a puszták ügyeivel, ott tárgyalták meg a községi majorkodó pénztár költségvetését, döntöttek a tisztségviselők fizetéséről, a város szárazmalmának sorsáról.

943 A közbirtokosságok ebben az időszakban fedőszerveivé váltak a betiltott képviselőtestületeknek, menedékeivé az autonómia maradványainak. Mindez elodázta a közbirtokosság és a politikai község teljes különválását. A tisztázatlan helyzet számos vagyonjogi visszaélésre is lehetőséget adott. A kataszteri felmérések után, s a kataszteri tisztajövedelem szerint megállapított földadó bevezetése, felhívta a figyelmet arra, hogy a szabadságharc előtt megkezdett tagosításokat, határfelosztásokat folytatni kell. Az 1850-től kezdődött új tagosítási és legelőfelosztási hullámban ismét átalakult a birtokszerkezet és a földművelési mód. A tagosítások és legelőfelosztások párhuzamosan zajlottak, s különösen a kiskunsági pusztákkal rendelkező jász települések birtokszerkezetében okoztak hatalmas változásokat. A tartós birtoklás és a tanyás gazdálkodás terjedése következtében régebben már történt bizonyos mértékű tagosítás. Apáti két pusztáján Hevesiványon és Kocséron 1830-tól voltak tanyaföldek annak ellenére, hogy a belső határt 12 évente, a pusztákat 30 évente újraosztották. A végleges tagosítást és a földközösség teljes felszámolását 1851-ben a belső határban kezdték meg. 1855-ben a redemptusok között felosztották Hevesiványt, 1868-ban Kőcsert, 1875-ben a belső határban az utolsó 2900 kh közlegelőt.

944 A felosztott, immár polgári földtulajdonra megkezdődött a birtokosok kitelepülése, hiszen a távoli pusztákat másként nem lehetett megművelni. A közelebbi Hevesivány jóval lassúbb ütemben tanyásodott, 1895-ben 177 tanyája volt, Kocsérra 940 BKML Kf. It. Kgy. jkv. 1848. szept. 17. 56. sz. Kötöny ~ Harkakötöny 941 BKML Kf. It. 108/1882. kgy. jkv. 942 BÁNKINÉ MOLNÁR Erzsébet 1998. 185. A tanulmány településenként végigvezet a közbirtokosságok formális megalakulásának, a vagyonelkülönítések és az új feladatkörök elfogadásának stációin. 943 BKM Kunszentmiklós lt. Gazdasági választmányi gyűlés jkv. 1865. nov. 1. 82-83. sz. 944 BKML Kiskun Kapitányság iratai 1799/1874., SZML JK Alkapitányi elnöki ir. 3188/1874. 256