Bánkiné Molnár Erzsébet: A jászkun autonómia (Dél alföldi évszázadok 22. Szeged, CSML, 2005.)

Felvetődik a kérdés, milyen tulajdon az, amit a tanács, vagy akár egy népesebb redemptus csoport elhatározása nyomán nemcsak művelési kényszerbe vonnak, önkényesen el is adnak? Választ a Liber Fundik és az adásvételek egyeztetésének segítségével kaphatunk. A Liber Fundiban sem a bábonyi sem a kerekegyházi parcellák tulajdonjogát nem jegyezték be. Tehát az erdőtelepítésre osztott földet nem tekintették egyéni redemptus tulajdonnak, csupán az osztatlan redemptus földből megszerezhető bérletnek, amire korlátlanul érvényesíthették az önkormányzat által elhatározott művelési kényszert. Az 1806. évi operátum ismeretében még nyilvánvalóbb, hogy az a föld, ami nem hordozzta a redempciós jogokat, nem szerpelhetett a jászkun telekkönyvben sem, s mivel nem tartozott a rendszeres járulékokhoz, csak bérletnek tekinthető. A kunszentmiklósi módszer nem egyedi, Félegyházán 1811-ben hasonlóan változtatták meg a művelési ágat, amikor a galambosi szőlők melletti erdőföldet szőlőnek hasznosították, s helyette a csólyosi és ferencszállási homokon jelöltek ki erdőföldet.

755 A csólyosi osztott erdőföld azonban még 1815-ben sem volt beültetve.

756 Halason ezidőben már több mint 2000 kh ültetett erdő volt. Halason, 1861-ben a tagosításkor az új tulajdonos megválthatta a fákat a régi tulajdonostól, ha nem váltotta meg, akkor az előző erdőtulajdonos kivágattathatta az erdőt.

757 A lakossági erdőtelepítés 25-60 kh között ingadozott évente.

758 Külön erdőcsőszöket fogadtak, akik felügyeltek az erdőt körülvevő árok épségben tartására, és a köztes művelésre. A telepített erdőt, amíg benne a fák vágáséretté növekedtek, úgy használták, mint a veteményes kerteket, a Jászságban esetenként, mint a kaszálót. Fény szaruban eleve úgy telepítették a fákat, hogy a csemeték a szénakaszálást és a behordást ne akadályozzák.

759 Az erdőt körülvevő árkon kapukat nyitottak s csak azon közlekedhettek. Irredemptusoknak csak akkor adtak erdőföldet, ha a redemptusoknak nem kellett. 1817-ben viszont birtokosok és birtoktalanok is kaptak. Az osztás kulcsa a Jász Kerületben is a tőkeföld nagyságához igazodott.

760 Jászberényben, pl. 1800-ban minden hold tőkeföldre két sukk szélességű erdőföldet adtak. Jászberényben a redemptusok szívesen fogtak erdőföldet, de inkább veteményesnek használták, rendszeresen kötelezni kellett őket a faültetésre. Oroszi Sándor kutatásai igazolják, hogy az erdőföld birtoklása a Nagykun Kerületben is csupán vágási jogot eredményezett.

761 A XIX. század első évtizedében Kunmadarason és Kisújszálláson az erdőföldet véglegesen felosztották a redemptusok között, Kunhegyesen viszont továbbra is csak a vágási jog lett a telepítőé.

762 A végleges osztás nyilván ott vált lehetővé, ahol csak redemptusok kaptak erdőföldet. 755 BKML Kf. lt. Prot. Pol. 11. p. 23. 756 BKMLKf. lt. Prot. 11. p. 371/1815. 757 NAGY SZEDER István 1935. 27. 758 BKML Kh. lt. I. 137. № 20. 759 SZML Jászfény szerű tan. jkv. I. 596., 621. lap 760 BAGI Gábor 1995. 166-167. 761 OROSZI Sándor 1991. 83-86. 762 OROSZI Sándor 1992. közli: SZML Kisújszállás lt. 313. Capsa 1. Fasc. 2. 221