Bánkiné Molnár Erzsébet: A jászkun autonómia (Dél alföldi évszázadok 22. Szeged, CSML, 2005.)

5. Jogot kaptak arra, hogy adománybirtokaikat szabadon birtokolják „... azokat a földeket és birtokokat is, melyeket idáig elődeinknek az adománya, vagy a mi adományunk folytán ... jogosan és békésen birnak, azokat [továbbra is] birtokolják és tarthassák meg." 6. A kunok szökött szolgáit senki nem fogadhatta be „sőt inkább ezeket a szolgákat bárkinél találják őket, összes javaikkal vissza kell adni." 7. A kun társadalom „bullája" az említett pontjai mellett kijelölte a megtelepedésükre átengedett területeket, s nem utolsó sorban kötelezte őket a keresztény hit felvételére, amint az a pápai legátus előterjesztésének legfontosabb és elsődleges célja volt. Települési helyeik illetékes püspökének meghagyja, hogy „a még meg nem kereszteltekre a szent keresztség szentségét illessze..." A kun törvény megszületésekor a kunok nemzetségi társadalomban éltek. A legfontosabb környezetükhöz való illeszkedésük elősegítése, keresztény hitre térítésük s ezáltal megtelepítésük volt. A keresztségi kiváltságlevél, vagy más néven kun törvény, olyan etnikai kiváltság, amely a magyarországi kunok egyetemére vonatkozott, de hasonlóan más etnikai közösségek pl. a szászok privilégiumaihoz, érvényessége a lehetséges települési helyeik behatárolásával területre korlátozódott. Maga az oklevél illeszkedik abba a sorba, amelynek élén az országos nemesség aranybullája állt, s ahol az erdélyi szászok, a székelyek etnikai és területi kiváltságlevelei sorakoztak. II. András király 1211-ben gazdasági és katonai szempontok miatt adott helyet a Német Lovagrendnek a Barcaságban. Feladatuk az akkor még határainkon kívül élt kunok elleni védelem volt. Cserébe megkapták az önálló bíráskodás és a vámmentesség jogát. 1224-ben az erdélyi szászok jogállását szabályozta kiváltságlevél. Ők II. Géza király hívására költöztek Erdélybe a Közép-Rajna és a Mosel vidékéről. Autonómiájukat 1224. október 30-án az Andreanumnak nevezett kiváltságlevél ismerte el. Ebben a szebeni tartomány nyerte el a kiváltságot, s ezáltal vált a szász egység megteremtőjévé. A XV. századra létrejött Universitas Saxorum a szászokat a szebeni ispán hatósága alatt egyesítette. Az Andreanurn rendezte a bíró és papválasztást, melyre szabadságot adott, a papi tizedet saját papjuknak fizették. Elnyerték a jogszolgáltatási önállóságot, külön joguk szerint ítélhettek. Szabadon kereskedhettek, tarthattak vásárt. Pecséthasználatot kaptak. Megállapították területeiket, hadi és adózási szolgálataikat. Évi 500 ezüsttel tartoztak a királyi kamarának valamint 500 harcos hadbaállításával háború esetére. A szászok a kunokhoz hasonlóan desertumokat népesítettek be, ahol a magukkal vitt közösségi birtoklás a Markgenossenschaft germán intézményét megtartották. Az egyén csupán haszonélvezője volt a birtokolt földnek, a birtokos a közösség. Ehhez az Andreanurn megadta számukra az erdők, vizek szabad használatát s főbb ünnepeken a szabad kősó használatot.

69 Legfőbb tisztségviselőjük a szebeni ispán (a királybíró) kinevezési jogát a király magának tartotta. Joghatósága a kunok vonatkozásában a nádoréhoz hasonló. Az Andreanurn szélesebb autonómiát biztosított a kunokénál. BiHANZÓ Lajos 1941.; DORNER Béla 1910.; SÁRKÖZI Zoltán 1963.; Kiss Bálint 1900. 20