Bánkiné Molnár Erzsébet: A jászkun autonómia (Dél alföldi évszázadok 22. Szeged, CSML, 2005.)

A vásártartás biztos bevétele a helypénz volt. Összege elenyésző a többi bevételhez viszonyítva, éves szinten általában száz forint alatt maradt. Félegyháza 1774-ben kapta meg az országos vásártartás jogát. 1778-ban a vásári cédulákból (csak az idegenek fizettek!) január 21-én 6 Ft 5 krajcár, május 27-én 34 Ft 7 krajcár, augusztus 16án 10 Ft, október 4-én 8 Ft 4 krajcár taksát szedtek be.

589 A nagyon csekély bevétel csak részben magyarázható az alacsony helypénzekkel, az okot abban kell keresnünk, hogy a jászkunsági vásárok helyi és kistérségi jelentőséggel bírtak. Csupán Jászberény vonzásköre terjedt szélesebb körre. A kerületi gazdák gabonafelvevő piaca Pest, Vác, Miskolc és Gyöngyös, az állataiké Kőrös, Kecskemét, Vác, Gyöngyös, Pest, Eger, Nagyvárad, Szeged és Szabadka volt. A helypénzt a vásárbíró kezelte, de idővel szívesebben bérbeadták a helypénzszedési jogot. 1819-ben Félegyházán a bérlő 1415 Ft-ért árendálta a vásár és piacbérletet.

590 Az év első vására után azonban visszalépett, mert a bevételt bizonytalannak tartotta. A vásári árulócédulákat kerületi rendeletre a helyi hadnagyok, ahol volt ott a vásárbírók adták.

591 A helypénznél nagyobb jövedelmet adott a vásári kocsmák bevétele, amit mindig külön kezeltek. Vásári bevételek 1778179-ben Hely Bevétel Jászberény 386 Ft 77 xr Árokszállás 80 Ft Apáti 386 Ft 24 xr Karcag 255 Ft 85 xr Halas 116 Ft 10 xr Félegyháza 59 Ft 75 xr Rév bevétele Kunszentmártonnak volt.

592 1775-ig a Földváry családdal osztoztak, akik 1754-ben kaptak révprivilégiumot és a Körösön külön révet nyitottak. 1775-ben a család egyezséget kötött Kunszentmárton tanácsával s a továbbiakban közösen üzemeltették a községi révet. Kunszentmárton csak 1782-ben kapott önálló révprivilégiumot. Voltak a Jászkun Kerületben ún. „gyalogrévek", amelyeket a helyi lakosság napi rendszerességgel használt, mert földjét csak ezeken keresztül közelíthette meg. A gyalogréven a helyi lakosok nem fizettek, idegenek pedig alig használták, így bevétele a közpénztárat nem gyarapította. Jól mutatja ezt a Szilágyi Miklós által közölt szerződés, amit 1805-ben a túrkevei tanács kötött a révésszel.

593 589 BKML Kf. lt. Tan. ir. № 8. Cl. FI. № 1/1778-79. Egy marha után három krajcárt, a legelső sátor után 34 krajcárt szedtek. 590 SZML JK kgy. Fasc. 4. № 33/1819. 591 BKML Kf. lt. L27. CslO. Sz52/1825. 592 SZML Kunszentmárton lt. Rév jövedelem I-II. 1779-92; 1792-1806. 593 SZILÁGYI Miklós 2004. 21. 180