Bánkiné Molnár Erzsébet: A jászkun autonómia (Dél alföldi évszázadok 22. Szeged, CSML, 2005.)

árusítását, csak saját fogyasztásra engedélyezte a bevitelt. A kiskunoknak nem voltak külső szőlőik, közöttük a probléma nem vetődött fel. Később, amikor a telepítések nagyobb termést adtak enyhítettek a szigorú tilalmon. 1839-ben megengedték a földnélkülieknek, hogy külső helyről bevitt bort akónként, pálinkát pedig iccénként árusítsonak. Ez utóbbit a redemptusok a „legkisebb mértékkel" is mérhették. A félegyházi tanács tiltakozott a közkassza ilyen nemű károsítása ellen, de a kerületi közgyűlés elutasította a tiltakozást. Mészárszékek A húsmérés alig okozott vitákat. A lábatörött mahát mindenütt köteles volt a székárendás kimérni, ha mégsem vállalta fel, a gazda kimérhette. A viták inkább az árendátorok közlegelőn tartható állatainak számáról folytak, legtöbb helyen külön kaszálót adtak a székbérlethez. Külön juhszékeket tartottak, ahol a helyből felvásárolt juhokat és meghatározott kontingensű saját birkát vághattak. Pl. Félegyházán 1830ban az árendás tavasszal a magyar juh bárányát, szeptembertől magyar juh ürüket és meddőket, összesen 200 darabot vághatott a helybeliektől felvásároltakon túl. A saját fogyasztásra levágott állat nem képezte vita tárgyát. Boltnyitás A boltok bérletével kapcsolatban a megszorításokat vagy engedményeket, a lakosság, főként a redemptusok jogaival kellett összehangolni. A dohány, a só, a szappan és a méz átusításánál feltételeket szabtak a bérlőknek. Madarason, pl. a só kivételével az említetteket csak akkor árusíthatta a boltos, ha a helybeliektől szerezte be.

533 1839-től a sót mindenki árusíthatta. 1813-tól a kerületi közgyűlés úgy határozott, hogy saját házában minden redemptus nyithat boltot, nem kell taksát fizetnie. Az irredemptusok ugyanettől kezdve három osztályba sorolt boltjaik után taksát fizettek.

534 A boltok árendálásából keletkezett jövedelmet a beneficiumokkal együtt kezelték, mégsem tartoztak a regale beneficiumok közé. A jászkun birtokosok mentalitásától idegen volt a bolti kereskedelemmel való foglalkozás. A feladatot átengedték az idegen, főként görög majd a zsidó kereskedőknek.

535 Az irredemptusok boltnyitását a nádor 1830-ban tiltotta meg. Volt, ahol a beneficiális pénztár javára taksát vetettek a boltra. Félegyházán 1834-től ez évi 12 Ft volt.

536 Tíz év múlva a Jászkun Kerület eltörölte a taksálást. 1843-ban a generális közgyűlés elfogadta, hogy „minden Jász Kun birtokos lakos boltnyithatási szabadalmát a nélkül gyakorolhatja, hogy attól a közpénztárba, vagy bármi czím alatt valamit fizetni köteSZML Kunmadaras lt. Littera A. Fasc. 3. № 1/1757-1770. GYÁRFÁS István 1883. 38. 1. és X. mell. PAPP Izabella 1987., 1990.; BÁNKINÉ MOLNÁR Erzsébet 1998. BKMLKf. lt. tan. jkv. 1834. 183. 161