Bánkiné Molnár Erzsébet: A jászkun autonómia (Dél alföldi évszázadok 22. Szeged, CSML, 2005.)

megóvja a közérdeket és a maga tekintélyét, mindazokat a helységeket, amelyek maguk üzemeltették beneficiumaikat, kéthavonta számadásra kötelezte.

527 Jászberényben a redemptusok nem mondtak le a háromhónapos szabad bormérésről, de az 1795-ös kerületi egyezmény ellenére 1797-ben már csak helyben termett bort árulhattak. További megszorításul kihirdették, „a kimérendő borokat nem lesz szabad a háznál meg innya, hanem tsak ki mérni, és más házhoz adni, és így a Dőzsölés ollyatén all kortsmákban egy átallyán tilalmas".

528 A bormérés szabályait néhány héttel a ciklus kezdete előtt kihirdették a vasárnapi publikációkban, s a ciklus végéhez közeledve ugyanúgy hívták fel a lakosság figyelmét a tilalmi időszak kezdetére. A nádor a félegyháziaknak 1797-ben engedélyezte, hogy a redemptusok más redemptusok házában is mérhessék boraikat, de csak egynél.

529 A nádori engedékenység alig értelmezhető, hiszen ugyanezt már 1785-ben elfogadta a Jászkun Kerület közgyűlése. A különbség csupán annyi a két határozat között, hogy a generális congregatio nem szabta meg, egy vagy több háznál árusíthatja-e borát a redemptus. A helyi hatáskörök öntudatos védelmét bizonyítja, hogy 1799-ben a közgyűlés is megerősítette a nádor leiratában foglaltakat.

530 Az 1800-as évek első feléből két átfogó szabályozásról tudunk. 1818-ból és 1839ből. 1818-ban egységesítik a licitálás kerületbeli szabályait, helyét és idejét. 1818-tól évente júniusban Jászberényben, Kisújszálláson, Félegyházán és Kunszentmiklóson lehetett licitálni. A lehetőséget meghirdették a magyar és a német nyelvű újságokban, idegenek azonban csak akkor licitálhattak, ha az árenda éves jövedelmének megfelelő kauciót letették. A licitálást licitáló deputáció előtt bonyolították, amelynek az adott helységek kijelölt tisztségviselőin kívül tagja volt az érintett kerület kapitánya, a Jászkun Kerület főnótáriusa és számvevője. A bizottság működése a helyi önkormányzat csorbítását, a központosítási törekvések erősödését tükrözi. A kerületi kapitányok már 1768-tól ellenjegyezték a helyi contractusokat, de az inkább a formális jóváhagyást jelentette, míg a nádori akaratot képviselő főnótárius jelenléte egyértelműen a központosítást bizonyítja. Ezeken az árveréseken a kocsmákat, mészárszékeket és boltokat adták bérbe. Az árendátorok korábban viselték a helyi adók meghatározott részét, 1815től minden árendált egységtől egy személyt felmentettek a helyi terhek alól.

531 Az árendátorok érdekét a helyi bormérések a „bögrecsárdák", „kurtakocsmák" működése sértette. Különösen sok vitára adott okot a külső promontóriumokban termett szőlőből szűrt bor, égetett pálinka árusítása. A publikációkban sorozatosan hirdették, hogy külső helyen termett bort ne merészeljenek árusítani. A jászberényieknek, pl. a kerekudvari termés árusítását tilalmazzák rendszeresen. A tilalmak egyre kevésbé voltak betarthatók. 1825-ben, amikor felmérték, valójában mekkora külső terméssel kell számolni, kiderült, hogy szinte minden jászkun községben éltek olyanok, akiknek a kerületeken kívüli földön volt a szőlőjük. 527 SZML JK kig. Fasc. 9. № 839/1795. 528 SZML Jászberény lt. Publikációk 1797-1816./1797. szept. 17. 529 BKML Kf. lt. tan. jkv. 1798. jan. 5. 530 SZML JK kgy. 1799. Fasc. 9. № 168. 531 SZML JK kig. Fasc. 4. № 1396/1818. 159