Bánkiné Molnár Erzsébet: A jászkun autonómia (Dél alföldi évszázadok 22. Szeged, CSML, 2005.)

Épületei, Jószágai és efféle ingó javai adózás, és így porták classisa tárgyábul fel ne vétessenek".

473 Az utasítás eredménytelen maradt. Az 1845/46. évi adókivetésben Félegyházán 954 polgárra, azaz redemptusra vetettek fejadót.

474 A redemptusok személyüktói való adómentessége tehát nem fogadható el, adózásuk soha nem volt azonos a nemesekével. Bár a kerületbeli nemesek többféle közterhet kényszerültek viselni, személyi adómentességük töretlenül megmaradt. Az általános közfelháborodás és következetes fellépés hatására a tisztségviselők adómentességét a nádor 1845-ben eltörölte, egyidejűen fizetésüket megemelte. ADÓJELLEGŰ RENDSZERES TERHEK Az állami adón és a privilegialis terheken túl a települések más adójellegű kötelezettséget is kiróttak lakosaikra, bár kétségtelenül a legnagyobb terhet a hadiadó jelentette. A hadiadóhoz sorolt privilegialis kötelezettség volt a nádor évi 12.600 Ft tiszteletdíjának fizetésén túl a nemesi felkelés költségeinek fedezésére hivatott insurrectionális adó. Ezt nem fizették be az államnak, hanem a Jászkun Kerület egyesített insurrectionális pénztára kezelte, és ebből fedezték a katonaállítási kötelezettséghez kapcsolódó katonai felszerelések költségét. Az insurrectionalis adó kivetése a redemptusokra a redempciós forintok után történt. A rendszeres fizetés 1769-től bizonyítható. Egy redempciós forint után egy dénárt, olykor 1 krajcárt fizettek. Tipikus példája a redemptus önkormányzat hatalommal való visszaélésének, hogy a rendkívüli insurrecitonális adót az irredemptusokra is kivetették. Az adókivetés kulcsa a földnélküliek esetében a hadiadó összege volt. 1800-ban, pl. Kisújszálláson az irredemptusok egy adóforintra 12 krajcárt, a redemptusok pedig redempciójuk minden forintjára 9 krajcárt fizettek.

475 1809-ben, amikor a Jászkun Kerület részt vett az insurrectioban, az insurrectionalis kassza nagyon gyorsan kimerült. A költségeket először a közös Pákapusztán tartott kerületi ménes eladásából akarták fedezni. Az akciót a nádor engedélyezte, de csupán a továbbtenyésztésre alkalmatlan kancák és csikók értékesítéséhez járult hozzá. Végül a 287 lóból 182-t árvereztek el. Továbbá árendába adták az ugyancsak közös jászkun tulajdonú Mérgespusztát, s Pákából 1951,5 holdat. Még így is 40.000 forint hiányzott a szükséges 80.000 forintból. A hiány pótlására a generális közgyűlés rendkívüli adót vetett ki. Minden redempciós forintra négy krajcárt, az irredemptusok quantumja után minden forintra három krajcárt vetettek ki. A még hiányzó összeget a salláriumokra, conventiokra, kereskedésekre, árendákra és malmokra osztották el.

476 A kivetés hosszadalmas munkájával a fegyverszünet idejére készültek el, a beszedés pedig további hónapokra elhúzódott. Közben a költségeket, amíg győzte, a Jászkun Kerület pénztára megelőlegezte, amikor kimerült, a települési közkasszákból fizettek, amilyen forrásból tudtak. BAGI Gábor 1991. 111., Ж kgy. jkv. 1835. nov. 16. 2091. sz. BKML Kf. lt. Lad. 11. Caps. 3. Fase. 9. № 51/1846. SZABÓ Lajos 1987. 103. részletezi az 1800. évi kisújszállási bírói számadások alapján. BÁNKINÉ MOLNÁR Erzsébet 2002b. 57-66. 145