Bánkiné Molnár Erzsébet: A jászkun autonómia (Dél alföldi évszázadok 22. Szeged, CSML, 2005.)

gálódások vezettek az itt bemutatandó témakörhöz, nevezetesen a jászkun autonómia kérdésköréhez. A szakirodalom a jászkun szabadságjogokkal, illetve a betelepülő kunok szabadságjogaival külön-külön foglalkozott. Történészeink vizsgálták az úgynevezett kun törvények tartalmát és hitelességét. Többféle álláspont alakult ki. Marczali Henrik, Pálóczi Horváth András, Botka János és mások az 1279. június 23-án keltezett kun cikkelyeket és az 1279. augusztus 10-én kiadott oklevelet, mint két külön törvényt értelmezik.

43 Többen az első „törvény szöveget" csupán előterjesztésnek tekintik, ami alapján bizonyos változtatásokat, engedményeket kiharcolva megszületett a végleges az augusztus 10-i törvény.

44 Szűcs Jenő 1993-ban e második véleménycsoportot tovább árnyalja. A június 23-i királyi tanácsülésen előterjesztett cikkelyekbe szedett javaslatot a pápai legátus — Fülöp fermoi püspök- diktátumának tartja, amely a kunok tervezett keresztény hitre térítésének és letelepítésének alapelveit szabta meg. Szűcs Jenő szerint ez az oklevél nem tekinthető „első kun törvénynek" csupán a pápai követnek a királyra kényszerített diktátuma. Szerinte e diktátum volt az az alap, amelyen elkészült az augusztus 10-i egyetlen kun törvény.

45 2000-ben a Kiskunfélegyházán tartott Jászkunság kutatása konferencián Berend Nóra egy negyedik álláspontot képviselt, mi szerint egyetlen kun törvény keletkezett, de az nem az augusztus 10-diki, hanem a július 23-diki articuli cumanorum, s a második kun törvénynek tartott augusztus 10-én kiadott változat XVIII. századi hamisítvány. Véleményével nem áll egyedül, előadásában is hivatkozott Kring Miklós és Borsa Iván korábban megfogalmazott nézeteire.

46 Magam nem tartom feladatomnak az állásfoglalást, hiszen a középkor nem kutatási területem. A nézetek megismerése azonban nem kerülhető meg, hiszen az 1279ben kiadott „kun törvény" vagy „kun törvények" mindenképpen a jászkun autonómia alapokmányai. Témánk szempontjából fontos, hogy az autonómiát érintő cikkelyekben a két oklevél nem mutat elvi különbséget. A második kun törvény a redempcióért folytatott küzdelem során „került elő" mint olyan oklevél, amely a kunok ősi szabadságjogait bizonyítja. Ez az oklevél jelenleg csupán különféle másolatokban ismeretes. Berend Nóra elméletének beigazolódása a kunok középkori történelmének a nemesi státuszukra vonatkozó kérdéskörét módosíthatja, illetve megkérdőjelezi azt. A kunok nemesi státuszát minden kunra vonatkozóan magam sem fogadom el, hiszen számos a XIV. századból fennmaradt, illetve általam a korszak oklevélközléseiből ismert adat cáfolja ezt. Egyben bizonyítja, hogy közülük többen szereztek személyes nemességet, különböző módokon. Akár az bizonyosodik be, hogy utólag keletkezett hamisítványról, akár az, hogy egyes részleteiben átírt másolatról vagy éppen egykorú „kun törvény"-ről, törvényekről beszélhetünk, a jászkun redempcióban elnyert autonómia szempontjából az augusztus 10-i oklevelet kell kiinduló forrásnak tekintenünk. Ezt tekintették alapelvnek maguk a jászkunok is a redempcióért folytatott küzdelmükben. 43 MARCZALI Henrik 1901. 174-175.; PÁLÓCZI HORVÁTH András 1989. 68.; BOTKA János 2000. 44 GYÁRFÁS István 1883.; GYÖRFFY György 1990. 275-304. 45 Szűcs Jenő 1993. 302-305. 46 BEREND Nóra 2002. 147-155. 11