Gyergyádesz László, ifj. (szerk.): Békesség nektek! (Kecskemét, 2017)
A Kortárs Keresztény Ikonográfiái Biennálé és a kecskeméti gyűjtemény
A Kortárs Keresztény Ikonográfiái Biennálé és a kecskeméti gyűjtemény Keresztény-, vallásos-, szakrális-, egyházi- és liturgikus művészet. Mikor alapító kurátorként 2002-ben elindítottuk Kecskeméten a Kortárs Keresztény Ikonográfiái Biennálékat, tudatos döntés volt a részünkről, hogy az adott lehetőségek közül a legszélesebb kört érintő területet választottuk. Véleményünk szerint ugyanis a kiállítássorozathoz kapcsolódó, s az előbbiekben említett fogalmak bármelyikének a kiemelése esetén, jelentősen leszűkítettük volna a lehetőségeinket a 21. századi és a mindenkori kortárs magyar művészeten belül. A keresztény tematikát, mint az európai művészet egyik legfőbb összetevőjét sem hagytuk el, sőt egyfajta útjelzőként kiemelt szerepet biztosítottunk neki, amit a sorozat nevében is jeleztünk. A Kortárs Keresztény Ikonográfiái Biennálé első nyolc alkalma során összesen 980 alkotást sikerült kiállítanunk a mindenkori zsűri után a kecskeméti Cifrapalotában, ami jól mutatja, hogy mennyire hiányzott egy ilyen sorozat a magyarországi kiállítási palettáról. Sajnos, azt még messze nem állíthatjuk, hogy a kiállítássorozat által lefedett területen a legtöbb olyan probléma megoldódott volna, amelyek részben még mindig a II. világháborút követő időszak diktálta mesterséges ideológiai elfojtás következményeinek tekinthetőek. Hasonlóképpen naivitás lenne a részünkről, ha nem látnánk azt a jelentős - részben erőltetett - összeütközést, mely a keresztény ikonográfia és rokon területei, illetve a 20-21. századi, aktuálisan kortárs művészet között zajlott / zajlik. A probléma már csak azért is különösen jelentős, mert bő másfél évezredig a keresztény ikonográfia az európai művészet lényegi alapjai közé tartozott. Aki egy kicsit is tisztában van a vizuális művészetek, s mindenekelőtt annak tartalmi összefüggéseivel, az korunk művészetében sem felejtheti el ezt az örökséget. S ez nem filozófia, hit, vagy önkényesen megfogalmazott álláspont kérdése. Egy igencsak hosszú távra tervezett sorozatról van szó, s még mindig csak az első lépéseknél tartunk. Ha majdani utódaink következetesen folytatják a megkezdett munkát, akkor szándékaink szerint az igazán szerencsések azok a jövőbeli művészettörténészek lehetnek, akik e bi- ennálénak köszönhetően évszázados léptékű rá- és betekintést nyerhetnek a magyar képző- és iparművészet egészére, illetve azon belül is egy sajátos szegmensére. Ennek két fontos alapját kezdtük el lerakni. Az egyik a biennáléhoz kapcsolódó katalógus sorozat, mely minden
