Kothencz Kelemen (szerk.): Családi csokrok. A 9. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2014. július 17-18.) előadásai (Baja, 2015)
Bárth János: Bács mezőváros magyarsága a XVIII. században
hat oldalas latin nyelvű levélben számolt be az érsekségnek tapasztalatairól és az elvégzett munka eredményeiről. A beszámolójelentés két részből áll: egy szöveges helyzetelemzésből és egy táblázatos összeírásból.9 10 A szöveges helyzetelemzés, némi elfogultsággal, objektívnek látszó, de kissé tendenciózus megállapításokat tartalmaz a sokac többség mellett élő magyarságról, és igyekszik csökkenteni a magyarok nyelvi igényének indokoltságát, létjogosultságát. Az összeíró biztosok valószínűleg nem igazán tartották szükségesnek a magyar nyelvű egyházi ténykedés bevezetését, mert efféle kedvezőtlen körülményeket, adottságokat tártak az érseki szentszék elé:-Az összeírtak, bár magyarnak mondják magukat, jobbára sokáéul (lingvam lllyricam) is tudnak, sőt vannak köztük szlovákok (Hungaro slavi) is.-Az instanciát öt „korifeus” írta alá. Rajtuk kívül legfeljebb még nyolcán támogatják a kérést.-A követelőzők leginkább hanyagolják a templomba járást, illetve nem hallgatják a prédikációt, hanem kimennek a templomból.-Az összeírt családfők nem járatják iskolába gyermekeiket, leszámítva Apathényi Jánost, Polgár Józsefet, Dombai Istvánt és Polgár Györgyöt.lu A fenti érvek, különösen a „kevesek nevében” való panaszfogalmazás, a templomba járás hanyagolása, valamint az iskolalátogatás mellőzése, ismertek az egyházi iratok kutatói körében. Ha egy közösség kérése nem volt szimpatikus az egyház, illetve az egyházi tanácsadók körében, legtöbbször hasonló vádaskodások, elutasítási érvek fogalmazódtak meg. A tényfeltáró jelentés névsoros összeírási része az alábbi rovatokat tartalmazza: Numerus domorum (házszám), nomina et cognomina inhabitantium (a lakos keresztneve és családneve), paria conjugatorum (házaspárok), filii (fiák), filiae (lányok), servi (szolgák), ancillae (szolgálólányok). Az utóbbi négy rovat a majores (nagyobb) és a minores (kisebb) alrovatra tagolódik. A cim szerint az összeírás fajtája „conscriptio Animarum", vagyis léleköszszeírás. Az újkorban sokféle egyházi lélekösszeírás létezett. A bácsi 1794. évi lajstrom az egyszerűbbek közé tartozik. Nem sorolja föl a házban lakó összes személyt életkorral és a családi szerep feltüntetésével, mint például Fájsz falu 1762. évi lélekösszeírása." Csupán a családfők, illetve a házaspárok férfitagjai (egy esetben a családfő szerepű özvegyasszony) nevét tünteti föl. A nevek után a megfelelő rovatokban számok utalnak a további lelkek számára. Az összeírok 1-től 51-ig számozva 51 ház népét vették számba. 60 személy nevét örökítették meg. Az 51 házban, pontosabban az 51 magyar portán 271 fő élt. Közülük 127 fő felnőtt házasnak (öt esetben özvegynek) számított. 66-an a fiák, 54- en a lányok, 24-en a szolgák csoportját szaporították. Régi kutatói tapasztalat, hogy az egyházi összeírások elemzése során a párok számával óvatosan kell bánni, mivel az egyházi összeírok a lecticale, vagyis az ágybér vagy párbér számontartása során az özvegyek jelölésére ismerték és használták a félpár fogalmát. Az özvegyek fél párbért fizettek. Az 1/2-ként jelzett fél párbérei-9 KÉL. I. Pléb. ir. Bács. 1794. 10 A latin szöveg értelmezését Bárth Dánielnek köszönöm " BÁRTH János 1975. 31
