Kothencz Kelemen (szerk.): Családi csokrok. A 9. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2014. július 17-18.) előadásai (Baja, 2015)

Krupa András: A család szerepe a szlovák anyanyelv megőrzésében, a magyarosodás folyamatában a hazai - főként alföldi - szlovákok önvallomásai alapján

családokhoz, az alábbi történetből is kiderül. Ezek a tapogatózó lépések is voltaképpen előfutárai voltak a kétnyelvűségnek. Aj ja bi som bola vedela po maďarskí, už ma prihotoviľi, že ma povezu ráno do Makova, lebo aj braťia mi tak bolí... Jich taviezľi do Makova po maďarskí žebi sa naučiľi. A jich ňezenaľi za peniaze. Zdi boľi takí starší ľudia, čo sa im zišou takí chlapec, ľebo do bovdu, ľebo de tajsť. Nohát do takiho mesta ho daľi, že jemu dali jesť, a nak sa naučí po maďarskí... No tak mňa malí taviesť takto, že ma daďia voľaďe. A v noci vipukla revolúcia. Tak som už ostala ja potom za to doma, nenaučila som sa maďarskí (En is tudtam volna magyarul, már előkészítettek, hogy reggel elvisznek Makóra, mert a fivéreim is így voltak. Elvitték őket Makóra, hogy megtanuljanak magyarul. Nem fogadták fel őket pénzért. Mindig voltak olyan idősebb emberek, akiknek szükségük volt egy fiúra, aki a boltba vagy hova menjen. Nohát, ilyen helyre adták, adtak neki enni, és hogy tanuljon meg magyarul... No, engem is így vittek volna, hogy odaadjanak valakihez. És éjjel kitört a forradalom (1918). így hát emiatt én itthon maradtam, nem tanultam meg magyarul.) Csanádalberti

Bizonyos történelmi időszakokban a társadalom, a faluközösség egyes köreiben a szlovák származás és nyelv a lesajnálás, és gúny tárgya is volt. Emiatt sokan letagadták szlovák mivoltukat. Ez a negatív jelenség is visszatükröződik az önvallomást tevők körében, mely hozzájárult az anyanyelv elhagyásához: Hát mi is úgy vótunk, hogy már szégyellettük többi fiatal előtt. Például a falunak az alsó felin, ugye a fiatalok, azok nem tudtak beszélni, és csufultak bennünket, hogy: Tót ócskák. (Bakonycsemye)

A hazai szlovákok nyelvjárása, szóhasználata eltér, a szlovákiai köznyelvtől, amelynek kifejezéseit nem mindig értik, holott a kitelepült szlovák rokonok révén gyakorta találkoznak vele. Bár a szóhasználatukat számos ottani szlovák kifejezéssel bővítették, az idősebb korosztály idegenkedik tőle, emiatt is inkább a magyart választják. Jellemző tükröt tart elénk egy tótkomlósi házaspár erről szóló vitája: Korim: Móž al’e nemôž veľme rozumieť. Už oni veľmej po slovenskí, po česki, či ako je to už. Takie slová majú, že človek nevie, čo je to. Ňi po slovenskí je to. Korimné: Da, po slovenskí je. Korim: Ako sa mi zhovárame. Po slovenskí, aľe ňi tak, ako sa mi tu zhovárame. Korimné: Ľebo mi miešame aj maďarčinu doňho. (Korim: Lehet, de nem lehet nagyon érteni. Ok már nagyon szlovákul, csehül, vagy, hogy is van az. Olyan szavaik vannak, hogy az ember nem tudja mi az. Korimné: De, szlovákul van. Korim: Ahogy mi beszélünk, szlovákul, de nem úgy, ahogy mi itt beszélünk. Korimné: Mert mi magyart is keverünk bele.) (Tótkomlós)

A kétnyelvűség utolsó fázisának tekinthetjük azt a makaróni típusú nyelvet, amelyben mind a magyar, mind a szlovák kifejezések keverednek, s amelyeket vegyesen szlovák és magyar ragokkal látnak el, nem egyszer duplázva a szlovák és a magyar ragot. A családon belül is csak az érti, aki maga is hasonló kommunikációval él. Ösküben az anyós és a meny között született így félreértés: Ak maďarskí vravím, tedi belemondujem aj takvo, čo je onvo, slovenskí. A povedia mi nevesta: (Amikor magyarul beszélek, belemondok, olyat is, szlovákot. S mondja a menyem): — Mama, hogy mondta? Hát értsétek meg magyarul és tótul is! Hát ona ňevie, ona iba po oroski, čo sa vo škole učila. (Hát ő nem tud, ő csak oroszul, amit az iskolában tanult.) (Öskü)

86