Kothencz Kelemen (szerk.): Családi csokrok. A 9. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2014. július 17-18.) előadásai (Baja, 2015)
Gatti Beáta: "…most már meg vagyunk rokonosodva egészen". A család és a rokonság szerepe a bukovinai székelység indentifikációs törekvéseiben
Ilyen módon a genealógiai emlékezet egyik legfontosabb szövegtípusai a születési és halálozási adatokat, valamint a vertikális és horizontális kapcsolatokat tartalmazó családfák, amelyek kiegészülnek a fennmaradt bukovinai vagy a jelenleg készült, a rokonok találkozásait, családtalálkozókat dokumentáló fényképekkel. A megélt tapasztalatok (részleges) hiányában, a családi történelem, ezen a szűrőn keresztül a bukovinai székelység múltja így válik a következő generációk18 számára is elbeszélhetővé, megragadhatóvá. Ahhoz pedig, hogy a múltat érthető történetbe foglaljuk, el kell tüntetni belőle mindazt, ami kuszává, felfoghatatlanná, teszi: homogenizáljuk a múlt és a jelen relációját, amelyhez a kronologikus időfogalom használata a segédeszköz.19 így a bukovinai származás számon tartása az egyik rendkívül fontos ismérve annak, ahogyan az etnikai csoport belső, émikus szemszögből kijelöli saját határait. Ennek időbeli dimenziója leggyakrabban a csoport már-már mitikus kezdetéig, 1764-ig tart; így a székelységhez fűződő (rokoni) kapcsolatok is láthatóvá válnak. Értelmezésemben mindez olyan közös alapot képez az egyébként már a kezdetekkor sem teljesen homogén, valamint az 1800-as évek végétől fokozatosan széttagolódó bukovinai székelység számára, amely támogatja a csoportidentitás megteremtését és erősíti annak fenntartását. ÖSSZEGZÉS A magát bukovinai székelységként definiáló etnikai csoport a múlt kimunkálására saját(os) kulturális rendszert dolgozott ki: a közös múlt megőrzésére intézmények és aktorok vállalkoznak, akik kiválasztják, megjelenítik és megmunkálják a múltat.20 Az amatőr vagy tudományos feldolgozás mozzanatán túl mindez árulkodik a közösség múlthoz való viszonyulásáról, így a történelem kognitív eszközként is szolgál az etnikai csoport történetének megjelenítéséhez. Akár a hosszabb, szöveges család- és élettörténetek, akár más, a leszármazásra utaló dokumentumoknak, tárgyegyütteseknek számos funkciójuk van, ám azok minden esetben összekapcsolódnak az emlékezettel, és ezáltal egy megőrzendő, fenntartandó vagy éppen felfedezendő identitással.21 Ahogyan más csoportoknál, a bukovinai székelység esetében is a saját történelem tudása és annak reprezentációja elengedhetetlen az etnikai identitás fenntartásához. Ugyanakkor az itt bemutatott tendenciák és kulturális gyakorlatok párhuzamokat mutatnak más, hasonló helyzetben lévő etnikai csoport, például a Bukovinából vagy a Magyarországról kitelepített németség otthonteremtő, otthontudat-ápoló tevékenységeivel. 18 Beszélgetőtársaim közül többen is kihangsúlyozták, hogy a gyerekeknek, unokáknak számára a családi tudás és kapcsolatrendszer átörökítésének fontosságát Szerintük ők azok, akik nem vagy csak kis mértékben vannak tisztába ezzel és ismerik a család történetét vagy személyesen a rokonságot, akikkel egyéb alkalmak hiányában csak a temetéseken és a lakodalmakban találkoznak. így az elkészült családfák, a hozzájuk fűzött történetekkel együtt nem pusztán a rokonsági kapcsolatokat jelentik meg, hanem a közös múlt elsajátításának, tanulásának eszköze is. 19 CERTEAU, Michel de 2007. 499-501. 20 K. HORVÁTH Zsolt 2006. 10-11. 21 Lásd bővebben HARTOG, François 2000. 4. 96
