Kothencz Kelemen (szerk.): Családi csokrok. A 9. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2014. július 17-18.) előadásai (Baja, 2015)
Gatti Beáta: "…most már meg vagyunk rokonosodva egészen". A család és a rokonság szerepe a bukovinai székelység indentifikációs törekvéseiben
és az 1866. évi kolerajárványokat, később az 1939-es józseffalvi tűzvészt követően) élénkült meg. Ugyancsak szembetűnő, hogy a róluk szóló híradások két főbb csomópont köré szerveződtek. Egyrészt a bukovinai székelység történetéről, életkörülményeiről tájékoztatták az olvasót, kiemelve azt, hogy a soknemzetiségű közegben is hűen őrzik magyarságukat; másrészt pedig feltették a kérdést, hogyan alakul a további sorsuk, időről időre felmerült a hazatelepítésük gondolata.7 A XIX. század második felétől, a romantika jegyében, a nemzeti múltra fókuszálva kerültek az érdeklődés homlokterébe „keleti testvéreink”, az egyház- és oktatásügyet célzó adománygyűjtéseket a Szent István és a Szent László Társulat szervezte; és hazatelepítésük kérdését nemzeti ügyként kezelte a korabeli közvélemény.8 Ebben a szellemben valósult meg az 1883-as sikertelen al-dunai telepítés; majd ezt követően tovább folytatódott a Bukovinából történő kivándorlás több mint tíz Kárpát-medencei településre, és Észak-Amerikába, Brazíliába. 1941-ben a belső propagandának és a politikai eseményeknek köszönhetően a teljes bukovinai székelységet Dél-Bácskába, az elűzött dobrovoljácok helyére költöztették. Innen a visszatérő szerb telepesek miatt 1944-ben egyik napról a másikra menekülniük kellett, majd több hónapnyi vándorlás után a kitelepítendő németség lakóházaiban, Baranya, Tolna és Bács megyei falvakban9 telepedtek le szétszórva, összesen 39 településen. A bácskai telepítést követően az időszak társadalmi, politikai eseményei és közhangulata, a bukovinai székelység beilleszkedésének nehézségei hosszú ideig nem vagy csak nagyon kis mértékben tették lehetővé a bukovinai hagyományokhoz kötődő nyilvános, a közvetlen környezet által is legitimált önreprezentációs gyakorlatokat. Ugyanakkor hullámszerűen a bukovinai székelység kiemelt helyet foglalt el a XX. század néprajzi irodalmában is. A kutatások jellemzően a dunántúli településekre fókuszáltak, és a „kék hegyeken túl”10 11 élő bukovinai székelység elszigeteltségéből adódóan a kultúrájuk archaikus vonásait helyezték előtérbe, kiemelve erős történelmi tudatukat, addig ugyanezt a magatartást az államigazgatás és a közvélemény a maradisággal jellemezte." A tudományos érdeklődés mellett az 1960-as évek végétől intenzív, tudatos hagyományápoló tevékenység figyelhető meg körük7 Az ide vonatkozó forrásokat lásd bővebben: FOKI Ibolya - SOLYMÁR Imre - SZŐTS Zoltán 2000. 8 A Szent István Társulat 1848 óta működő katolikus könyvkiadó, a szervezet hívta fel a figyelmet a moldvai és bukovinai magyarság hitbeli, oktatási és kulturális téren történő támogatására. E céllal alapították 1861-ben a Szent László Társulatot. A Szent László Társulat 1861-től 1948-ig működő katolikus társulat, alapítója gr. Károlyi István. Célja a történelmi Magyarország keleti és délkeleti határain fekvő peremterületeken élő, magyar anyanyelvű, elsősorban katolikus vallású lakosságának felekezeti, kulturális téren történő támogatása. 8 Ehhez hozzátartozik az is, hogy 1874-ben bukovinai székelyek küldöttsége érkezett Budapestre, ahol lefényképeztették magukat, majd a képeket országosan terjesztették részben adománygyűjtés, részben a hazatelepítés gondolatának propagálása céljából. Ezeket a Vasárnapi Újság 1875. január 3-i száma is közölte, László Mihály pedig bemutatta a bukovinai székely falvak történetét, az ottani életkörülményeket, valamint a küldöttség tagjait, amely aztán a kormány figyelmét is felkeltette. A hazatelepítési mozgalom kibontakozását a Szent László, a Szent István Társulat és László Mihály mellett közéleti személyiségek, így például Jókai Mór, Göndöcs Lajos vagy Szádeczky Lajos is támogatták. (FOKI Ibolya - SOLYMÁR Imre - SZŐTS Zoltán 2000. 183.). 9 A mai Bács-Kiskun megyében Csátaljára, Garára és Vaskútra települtek bukovinai székely családok. 10 Utalás Mészáros Sándor A kék hegyeken túl... című elbeszélésére (MÉSZÁROS Sándor 1987.). 11 ANDRÁSFALVY Bertalan 2011. 370. 93
