Kothencz Kelemen (szerk.): Családi csokrok. A 9. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2014. július 17-18.) előadásai (Baja, 2015)

Krupa András: A család szerepe a szlovák anyanyelv megőrzésében, a magyarosodás folyamatában a hazai - főként alföldi - szlovákok önvallomásai alapján

Rokonunk is volt, velük voltunk rokonságban. így tanultunk. Már akkor tudtunk annyit, hogy mit kel mondani magyarul.) (Galgaguta)

A szakiparosok, mesterek körében az is gyengítette a szlovák nyelv használatát, hogy bizonyos szakmák szakszókincsét csak magyarul tudták (mint ismeretes, a szakszókincs egy része német eredetű volt, ennek a szlovák változatát a szlovák kisiparosok is használták. Az egyik dunaegyházi közlőnk a haláláig tudta a malom szakfogalmait amelyeket a malomjavító apjától tanult magyarul: (Otec) mau papieri a na papiere šecko tak spraviu, ako tie písaľi. Akurátne mau, most nem tudom egy pillanatra: hengerszék, egyes, kettes, hármas, négyes, ötös, hatos, hetes. És akkor megvolt az egész technikai a zártrendszerű szitáktól kezdve a mosásig, előáztatásig, koptatás, törés, egyes, kettes henger, ismerem, mint a tenyeremet, az egész malomszerkezetet. Hát ja slovenskí bi som ňevecľeu prevravel'. Toto mi otec nevravel po slovenskí. Aj s t im zrne sa zhovárali po slovenskí naveki. Ale už lakiét o technike, čo je, ja už slovenskí neviem. (Az apámnak voltak iratai, és a papír szerint mindent úgy készített, ahogy írva volt, akkurátusán volt neki, most nem tudom egy pillanatra: hengerszék, egyes, kettes, hármas, négyes, ötös, hatos, hetes. És akkor megvolt a zártrendszerű szitáktól kezdve a mosásig, előáztatásig, koptatás, törés, egyes, kettes henger, ismerem, mint a tenyeremet, az egész malomszerkezetet. Hát én szlovákul nem tudnám elmondani. Ezt apám nem mondta el szlovákul. Vele is szlovákul beszélgettünk mindig. De ezt a technikát, ami van, már én nem tudom szlovákul.) (Dunaegyháza)

Az 1946-48-as magyar-csehszlovák lakosságcsere a kisebb szlovák enklávékat diaszpórává változtatta. A kisebbségbe került szlovákok között néhány éven belül a betelepített magyarokkal való kapcsolat szorosabbá válás folytán gyorsabban terjedt a magyar-nyelvűség. A vegyes házasságok száma is gyorsan megnőtt. Paradox módon nem annyira a nyelvi és etnikai különbség miatt késlekedett a kezdetekben, hanem vallási okok miatt. A szlovák evangélikus lányoktól a katolikus egyház reverzálist követelt. Az emlékezők szerint a szlovák lányok a magyar legények körében nagyon kapósak voltak:

(Prvé zmiešané manželstvo?) Sťiriciatom vósmom sa zišľi dovena Marka Zuberecová - Borka Laci sa volau, oni sa zišľi dovena. A poton tak, že hádan šiesti. Aľe tak, že katolíci takí boli mocní, alebo viera j in to kázala, ľebo ako, že oni inak sa nemôžu zijsť dovena, ľen ač reverzáliš. Aľe veľmej títo... behaľi za nami, za slovenskima dľiovčaťmi, ľebo viďeľi, že za to u nás je inak poriaďiť...) (Az első vegyes házasság?) Negyvennyolcban kelt egybe Zuberec Marka és Borka Laci nevű. Ok keltek egybe. Azután talán hatan. De úgy, hogy a katolikusok olyan erősek voltak, vagy a vallás írta elő nekik, vagy hogy, hogy ők másként nem kelhettek egybe, csak ha reverzális. De ezek nagyon futottak utánunk, szlovák lányok után, mert látták, hogy nálunk másként takarítanak...) (Pitvaros)

Korábban az alföldi szlovákok és magyarok között gyakori volt az ún. cseregyerek. A szlovákok azért szorgalmazták, hogy nyelvileg lehetővé tegyék a többségi államban az érvényesülést (tanulásban, gazdaságban, stb.) A békéscsabai szlovák gyerekek már a XIX. században Orosházára, Hódmezővásárhelyre mentek, ill. fogadtak onnan magyar gyerekeket. Csanádalbertiről Makóra mentek. A gyerek-csere sokszor egyoldalú volt, csak a szlovák fiatalok mentek egy időre a fogadó magyar

85