Kothencz Kelemen (szerk.): Családi csokrok. A 9. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2014. július 17-18.) előadásai (Baja, 2015)
Bereznai Zsuzsanna: Egy kecskeméti zsidó család a XX. század elején (Kircz Fülöp fogatos fuvarozó családja)
Aztán a katonáknak bakancsba való hosszú zokni és olyan hósapka is kellett, amely a mellig is leért. Majd az élelmiszer-ellátás is akadozni kezdett. A Kircz család a háború első évében a cselédlány csépai szüleitől vásárolta a gabonát, majd amikor elfogyott, ők is szűkölködtek, mint a városi emberek többsége. Az állam bevezette az élelmiszerjegy-rendszert, meg volt szabva a havi fejadag a liszt, a zsír, a tejtermék és a cukor tekintetében. „Nővérem, aki délután volt szabad, du. 2 órakor a liszt üzlethez állt sorba, hogy a 6-8 kg lisztet 5 órára megkapja. Du. 4 órakor a húgom állt a tejcsamokhoz, 20 dkg dán vajért, kevés sajtért, este 7-ig. így ment ez hétről hétre. [...] A sorbaállás hosszú ideje alatt sok mindenről értesültünk, amit az újság a cenzúra miatt nem közölhetett.” Nemcsak élelmiszerhiány volt, hanem tüzelő sem volt elég, és az iskolát szüneteltették a hideg idő beálltával január közepéig. A villanyvilágítást is korlátozták, este kilenc órától a világítást kikapcsolták az egész városban. A Kircz család nem tudott kokszot vagy szenet beszerezni, ezért szárított barackmaggal próbáltak fűteni - a kályhában fejlődő kéngáz gyakran kilökte a kályha ajtaját, és a kiáramló gáz elöntötte a szobát. Ilyenkor gyorsan szellőztetni kellett, ám a szoba rögtön ki is hűlt. 1919-ben, a proletárdiktatúra győzelmével Kircz Fülöpöt behívták a polgárőrséghez, éjjeli rendfenntartó szolgálatra. Majd a kecskeméti zsidóságot súlyos csapás érte. Egy nap hajnalán a város vagyonos, tehetős zsidó polgárait „összegyűjtötték” az úgy nevezett „bikaistállóba”, még aznap elvitték őket Orgoványba, és az ottani erdőben legyilkolták és halomsírba vetették őket. A Kecskemét környéki ellenforradalmi mozgalmak szervezője és irányítója az a Héjjas Iván (Kecskemét, 1890 - Vigo, 1950) volt, akinek Kircz Fülöp annak idején az iskolai német leckéit írta. A fehérterror kezdetén Kircz Ilonát elbocsátották a Városháza tisztviselői közül, az orgoványi vérengzés idején első éves medika volt, aki a városi kórházban volt gyakorlaton, majd látta az Orgoványról bevitt exhumált hullákat: a dróttal hátrakötözött kezeket, kesztyűkkel betömött torkokat, szájakat, az ütlegek nyomait a testeken. Nem tudott visszatérni a budapesti egyetemre „az állandó veszélyes verekedések”, az utcai zavargások miatt, külföldön folytatta orvosi tanulmányait. Ekkor a kecskeméti zsidóságot egyre inkább foglalkoztatta a kivándorlás lehetősége, sokan Madagaszkárra gondoltak, és nyelvet, szakmát kezdtek tanulni. Kircz Olga is ekkor kezdett angolul tanulni. Kircz Olga a „polgári középiskola” befejezése után szeretett volna továbbtanulni. Akkoriban a leányokat legfeljebb eddig a szintig taníttatták, ám Kircz Fülöp mindenáron szerette volna, ha Olga lánya továbbtanul „mert hozományt öt leány részére nem tudott gyűjteni”. Az apa így indokolta lányai taníttatásának tervét: „A pénz elveszhet, elértéktelenedhet, de amit tanultál, a tudás a legbiztonságosabb értéke egy embernek, minden életkörülményben. - így mondogatta.” Ekkor települt a városba az angolkisasszonyok szerzetesrend, „tanító apácarend”. Az iskola beindításakor anyagi okoknál fogva nem gördítettek akadályt az ellen, hogy a katolikusok mellett református és zsidó vallású tanulókat is felvegyenek. Mivel azonban református gimnázium már volt a városban, így lényegében ők 62
