Kothencz Kelemen (szerk.): Családi csokrok. A 9. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2014. július 17-18.) előadásai (Baja, 2015)
Fehér Zoltán: A bátyai újranépesedés anyakönyvi bizonyítékai
Az összeírások (1703-1770) és az anyakönyvek (1714-1770) számszerű adatai 1703 1715 1720 1728 1770 Keresztelési ak. Házassági ak. Halotti ak. Név 27 24 35 37 86 Cca. 262 Cca. 194 Cca. 163 Család 35 35 43 40 204 2780 bejegyzés 459 bejegyzés 1247 bejegyzés Az anyakönyvek jóval több - különféle - családnevet tartalmaznak. Ez a tény azonban nem csak abból fakad, hogy ezek nem egy adott év állapotát tükrözik, hanem két emberöltő alatt halmozódtak föl. Ráadásul itt megtalálhatók azoknak a nemeseknek a nevei is, akik itt éltek (születtek, házasodtak, meghaltak), akár birtokosok voltak, akár nem, de az összeírásokban nem tüntették föl őket. Kimutatható, hogy ők milyen házassági és mürokonsági kapcsolatokat hoztak létre életük folyamán.5 A nagy eltérésnek kétféle oka van. Az objektív ok az az óriási tömegeket megmozgató vándorlás, amelyet ma újranépesülésnek nevezünk. 1728 és 1770 között még sok bátyai család változtatta meg lakhelyét, sokan mentek el innen, és még többen érkeztek helyettük. Ennek következtében tűnnek el családnevek, és jelennek meg újabbak. A másik ok szubjektív. Az összeíró biztosok illetve a bejegyzést végző papok lelkiismeretességén múlt sok minden. Tudjuk, hogy az 1715. évi összeírást azért kellett öt év múlva megismételni, mert már akkor hiányosnak találták.6 7 Az 1703. évi összeírás utolsó előtti név-rubrikájában ez áll: „Vén Ember Fia Istók"1 Valószínűnek tartom, hogy azt az embert nem Vén Embernek hívták.8 Az összeíró biztos talán a szomszédjától kérdezte meg, ki lakik a másik házban, és így maga adta neki a nevet. Ha pedig valóban nagyon öreg volt, akkor nyilván a délszláv beköltözők előtt is itt élhetett, és talán Magyar lehetett az igazi neve és a nemzetisége is, hisz a következő név, az összeírásokban sehol nem található, majd az úrbárium névsorában újból felbukkanó, az anyakönyvekben pedig mindenütt, a legkorább időktől sokszor szereplő Magyar János.9 Nehezítette a biztosok munkáját az a tény, hogy a lakosság ösztönösen érezte a lajstromok készítésének adókivetést előkészítő célját, ezért igyekeztek magukat kivonni az összeírok látóköréből. Azt gondolhatnánk, hogy az egyházi anyakönyvek hitelesebb képet adnak a falu népességének összetételéről, mert a vallásos családok az élet nagy fordulópontjait papjaik segítségével tették ünnepélyessé, így a keresztelés, a házasságkötés és a temetés eseményét a plébános bejegyezte az anyakönyvekbe. Ez azonban nem teljesen igaz. Ha ezeket az anyakönyveket ugyanis tételről tételre áttekintjük, valóban sokkal gazdagabb névanyagot találunk bennük, mint az állami összeírásokban. A bejegyzéseket végző plébánosok azonban valamilyen személyes vagy objektív okból nem mindig teljesítették lelkiismeretesen adminisztratív kötelességüket. Nem hihető ugyanis az, hogy 1720-ban 2, 1730-ban csak 1 halottja 5 FEHÉR Zoltán 2013. 6 FEHÉR Zoltán 1988. 19. 7 FEHÉR Zoltán 1988.35. 8 BÁRTH János 1993. 9 FEHÉR Zoltán 1988.35. 38
