Kothencz Kelemen (szerk.): Családi csokrok. A 9. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2014. július 17-18.) előadásai (Baja, 2015)
Bárth János: Bács mezőváros magyarsága a XVIII. században
BÁRTHJÁNOS BÁCS MEZŐVÁROS MAGYARSÁGA A XVIII. SZÁZADBAN BÁCS MEZŐVÁROS ÚRBÉRI, ETNIKAI ÉS VALLÁSI VISZONYAI Bács mezőváros a Duna-Tisza köze Duna menti oldalának déli végén, a Duna nagy kanyarulatában fekszik. A középkorban a kalocsai érsekek második székvárosának számított. Vizektől védett hatalmas várában királyok, országvezető föméltóságok fordultak meg. A település rövid, karakteres elnevezése nevet adott a középkori Bács vármegyének, az újkori Bács-Bodrog vármegyének, az 1950-ben alakult Bács- Kiskun megyének, valamint a Bácska és a régiesebb Bácskaság szóval emlegetett tájnak. Bács az újkorban csendes álomvárosként élte életét a régi dicsőséget hirdető várbeli romok mellett, illetve a nagy szellemi kisugárzású ferences kolostor körül. Lakói 1848 előtt a kalocsai érsek jobbágyai voltak. Úrbéri viszonyukat kontraktusok szabályozták.1 A török uralom megszűnése után a kalocsai érsekek Bács város körül hozzávetőleg 33.000 kataszteri holdnyi birtokot szereztek vissza. Ebbe a terjedelmes városhatárba több középkori falu hajdani határa olvadt bele. Az érseki uradalom bácsi terrénumát, Bács mezőváros határát kamarai puszták vették körül. Ezért határperektől volt élénk a táj közélete a XVIII. század első felében. Jeles határper zajlott 1724- ben, 1731-ben, 1732-ben, 1734-ben, 1751-ben.: A Bács körüli hatalmas érseki területen a XVIII. század első felében csak egy település állt: Bács mezőváros. A XV111. század közepén az érsekség a város határában telepítéssel két új falut hozott létre: 1758-ban Ersekújfalu (Bácsújfalu, ma Szelencs), 1764-ben pedig Derony (Demye) helységet. 1764-től Bács mezőváros és az említett két falu képezte a kalocsai érsekek bácsi domíniumát. Bács középkori magyarsága a XV1-XVII. században elenyészett. A XVIII. század elején nagyrészt illyr-nek nevezett sokac népesség lakta a szebb időket megélt települést, boszniai eredetű ferences szerzetesek lelki gondozása alatt. A XV111. század első felében növekedett a városbeli szerbek száma, és uradalmi tisztségviselők, érseki alkalmazottak képében megjelentek a magyar katolikusok is. A XVIII. század közepén az érsekek nyelvek, illetve vallások szerint próbálták átrendezni bácsi uradalmuk jobbágynépét. 1758-ban, amikor létrehozták Bácsúj falut a bácsi határban, evangélikus szlovákokat telepítettek a helységbe. A falu „első foglalóihoz” néhány év múlva katolikus szlovákok is csatlakoztak. így Bácsújfalu szlovák nemzetiségű, de kétvallású település lett. 1764-ben úgy hozták létre Derony falut a bácsi határban, hogy Bács városából, elsősorban a vár melletti Kisbács városrészből odairányították, áttelepítették a görögkeleti vallású lakosokat, 1 2 1 BÁRTH János 2006. 2 BÁRTH János 1992. 29
