Kothencz Kelemen (szerk.): Családi csokrok. A 9. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2014. július 17-18.) előadásai (Baja, 2015)
Gallusz László: Változó tanyai gazdálkodás. A mezőgazdasági nagyüzemmel dacolva és versengve
GALLUSZ LASZLO VÁLTOZÓ TANYAI GAZDÁLKODÁS A MEZŐGAZDASÁGI NAGYÜZEMMEL DACOLVA ÉS VERSENGVE A tanya, a tanyai gazdálkodás és életforma, gazdag tárgyi és szellemi értékeivel nem csak a néprajzkutatónak és a szociográfusnak jelent aranybányát, hanem az agrárújságíró számára is. Évtizedeken át rúgva a dűlőutak porát, vagy éppen taposva csizmamarasztaló sarát, maga is tehetetlen szemlélője (néma részese) lehetett azoknak a változásoknak, amelyek a „szocialista gazdálkodás és fejlődés” agyonkoptatott jelszavával takarózva a rombolást és a pusztulást hordozták. A második világháború után, az osztályellenséggé nyilvánított paraszt, legyen az tanyai vagy falusi gazda, a „kulák” jelzővel megbélyegezve, évtizedeken át nem mozdulhatott a társadalom perifériájáról - lehet, hogy sorsába beletörődve nem is igyekezett -, nemzedékek során összekuporgatott vagyonának nagyobb részétől megfosztva, a bizalmatlanság, nyomokban még manapság is érezhető terhe alatt sokáig elutasítóan nézte, mint nyeli el gazdaságát a „közös”, a rákényszerített szövetkezet, illetve a mezőgazdasági birtok. Engedjék meg, hogy az agrárújságíró szemszögéből szemlélve mutassam be a tanyai gazdálkodásban végbement változásokat, mintegy 60 év rombolását, illetve fölemelkedését, majd eredményeit, amely eredmények a tanyai gazdaság megművelhető földterületére, az alkalmazott agrotechnikára és termesztési technológiára, a terméseredmények növekedésére, s ennek hozadékaként a felszereltségre, a gépesítésre, a gazda munkájának könnyebbé tételére irányulnak. Annak ellenére, hogy a tanyának, mint jellegzetes településtípusnak kialakulása körül megoszlanak a kutatói vélemények - egyesek szerint már a török hódoltság előtt is léteztek tanyák, mások a XVIII. század elejére helyezik kialakulásukat -, minden időben egy célt szolgáltak: az urbánus környezetet elhagyó, vagy akár meg sem ismerő mezőgazdasági lakosság fennmaradását, az egész családnak munkát és megélhetést biztosító birtokon, legyen az akár néhány holdas, vagy száz láncos gazdaság. Minden időben embert próbáló munka várt a tanyai gazdálkodást és életformát választókra, ez, a magára utaltság és a természettel, annak nem csak áldásaival, hanem a szeszélyeivel való együttélés tette szívóssá a tanyai gazdát, szívósabbá falusi társánál, s talpon maradt akkor is, amikor az egyenlőséget hangoztató társadalom gyökértelenné próbálta tenni. Pontos adatok nincsenek ugyan arra vonatkozóan, hogy a Vajdaságban hány tanya létezett, napjainkban mennyi az „élő” tanyák száma, ahol gazdálkodást folytatnak, hány tanyarom temetkezik gyalogakácba vagy ördögcémába, de az 1910-es összeírás adatai alapján az összlakosság 12 %-a élt településeken kívül, szám szerint 183.482 fő, míg 1953-ban mindössze 7,3 %, vagyis 123.482 fő, napjainkban ennek fele sem. A Vajdaságban a második világháborút követő időszakban a mindenkori hatalom három hullámban próbálkozott megsemmisíteni a tanyákat, melyek mindegyi-177 i i
