Kothencz Kelemen (szerk.): Családi csokrok. A 9. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2014. július 17-18.) előadásai (Baja, 2015)
Klamár Zoltán: "Kilencszáz és tizennégybe felborult a világbéke". Rímfaragó bácskai bakák és más egyebek egye hadiújság meg némi szórványos emlékanyag tükrében
A háborús évek hátországában aggódva várták a híreket a messzi frontok poklában forgó fiák, férjek, édesapák, testvérek sorsának alakulásáról. Bár ez sem teljesen igaz! Magyarkanizsán még ma is sokan ismerik az otthon maradott hadisegélyezett asszony szállóigévé vált mondását: Húzd rá cigány, kapom a segélyt, Isten az uram haza ne segítsd! De hát így kerek a világ, szokták mondani! Aztán a múló évek során egyre kevesebb tábori lapot hozott a postás, és az aggodalom egyre nőtt: mi történt, miért nem ad hírt távolban lévő? Kovács Teréz Hertelendifalván papírra vetett önéletrajzi írásából a fogságba esés története rajzolódik ki: „Édesapám Versecre rukkolt mint tüzér, és vitték rögtön az orosz frontra. Ott harcoltak valameddig, míg egyszer csak az oroszok közrefogták. Hat ló húzta az ágyújukat, és már nem volt semerre se kiút, sorban adta meg magát a legénység. Édesapám látta, hogy nincs menekvés, gyorsan elvágta mind a hat ló hámistrángját, és szélnek eresztette, azok meg trombitaszóra visszaszaladtak. De az ágyút, azt felrobbantotta. O is elesett a légnyomástól, haslövést is kapott. Úgy ütötték, agyon akarták verni, de hogy, hogy nem, az jött a szájára: Bože!25 Ezt szerbül mondta. Az oroszok többet egyet se üttek rá, hanem gyorsan jöttek a szanitécek, az orvosi segély, és beszállították egy nagy város kórházába (aminek a nevét nem tudom).”26 ÉLŐ NARRATÍVAK - AZ UNOKÁK, DÉDUNOKÁK EMLÉKEI A kései utódok közül sokan őrzik memóriájukban a nagyapa, dédapa emlékét és az általa mesélt, igaznak tartott háborús történetek27 azon darabjait, melyeket biztosan sokszor hallottak családi, baráti összejövetelek alkalmával. Ezek a történetmesélések jelesebb alkalmakkor mindig repertoáron voltak, így az akkor még apró gyermekek is hallották, memorizálták azokat, noha nem feltétlenül keltette fel érdeklődésüket. Sokak számára akkor váltak fontossá, amikor az 1990-es évek polgárháborús időszakában maguknak is el kellett szenvedniük a frontszolgálatot. Mindezen személyes tapasztalatok tették értékessé és érdekessé az elődök háborús élményeit. Az újabb emlékanyag ily módon keveredik a régivel és sok esetben párhuzamosan mesélik az egyébként nyolcvan évvel korábbi eseménysort. A történetek igazságtartalmát erősítik, mondván: öregapámmal is megesett, és én is átéltem hasonló dolgokat. A történeteket pedig frontról hozott tárgyakkal hitelesítik, golyókkal, repeszdarabokkal, szuronnyal, kitüntetésekkel, fotókkal, tábori képeslapokkal, tábori újságokkal és könyvekkel melyek a nagy háborúról számolnak be. 25 Bože szerb kifejezés, magyar megfelelője: Istenem. 26 ERŐS Istvánné KOVÁCS Teréz 1988. 611-612. 27 Vö.: DOBOS Ilona 1979/a. 389.; 1979/b. 620. 171
