Kothencz Kelemen (szerk.): Családi csokrok. A 9. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2014. július 17-18.) előadásai (Baja, 2015)
Klamár Zoltán: "Kilencszáz és tizennégybe felborult a világbéke". Rímfaragó bácskai bakák és más egyebek egye hadiújság meg némi szórványos emlékanyag tükrében
Jelen tárgyunkhoz visszatérve megállapíthatjuk - a kor sem kedvezett a gyűjtésének, hiszen a szocializmus évei alatt nem volt ildomos egy imperialista háború emlékanyagának gyűjtése -, hogy az emlékanyagnak pontosan a szóbeli része, annak döntő többsége veszett el a tudomány számára.4 Ennek okán a nagyapák és dédapák által meséltek emlékmorzsáit már csak az unokák és dédunokák múltidéző családi hagyományait hallgatva tudtuk fel szedegetni. Azt sem hagyhatjuk említés nélkül, hogy a hősök - hiszen minden frontot megjárt azzá lett a családi legendáriumokban - emlékei a centenárium kapcsán megnyilvánuló, főként a média által gerjesztett általános társadalmi érdeklődés egyik mellékterméke, és ismételten igen fontos részévé lett a mikroközösségi hagyományoknak is. Sokan nagy becsben tartják a fiókok mélyén megmaradt régi leveleket, naplókat, önéletírásokat, tábori képeslapokat, fotókat és harctéri újságokat.5 Ez a forrásanyag tehát kutatható, különösen az évforduló esztendeiben. Talán abban is reménykedhetünk - látván a hagyatékok gazdagságát -, hogy a lokális identitástudat fontos részét képezi majd ez az örökség. Mielőtt belefognánk az emlékmorzsák szedegetésébe, mondjuk el, hogy a bácskaiak a 32. gyaloghadosztály kötelékében verekedték végig a háborút. A Tisza mentéről a szabadkai 86. gyalogezredbe, illetve a 8. huszárezredbe vonultak be. Újvidéken a 6., míg Zomborban a 23. gyalogezred laktanyái várták a hadba szállókat.6 A háború kezdetén, 1914 augusztusában ezek a seregtestek a szerbiai harcokban kerültek bevetésre,7 majd 1914 szeptemberében az orosz front következett.8 Az olasz hadszíntérre 1918 márciusában, tehát a háború végén kerültek.9 ILLUSTRIERTE KRIEGSZEITUNG - KÉPES HADIÚJSÁG Mivel közös ezredek is tartoztak a 32. gyaloghadosztály kötelékébe, így a vezényleti nyelv német és magyar volt, ahogyan a hadosztály lapja is fele-fele arányban német és magyar nyelven jelent meg. A közlemények többségét szinte szó szerint fordították. 1917-ben már a második évfolyamát élte meg a sajtótermék. Ezt a megsárgult, töredezett papírlapú újságot őrizték meg a bácskai Magyarkanizsán. Fejlécén az alábbi olvasható: A tiszta jövedelem a cs. és kir. 32. gyaloghadosztály özvegy- és árvaalapját gyarapítja. Az újság nagyobbik részét a seregtestek harctéri hírei foglalják el, de sok apró - ma talán kis színes írásnak mondanánk - történet, vers, novella, naplórészlet, „népdal” és vicc is van a havonta háromszor megjelent lap hasábjain. 4 „A kutató foként a hétköznapok világában érezheti azt, hogy legalább olyan szakértője a témának, mint az elbeszélő. Néha olyan helyzetbe kerülhetünk, amikor tájékozottabbnak érezzük magunkat, mint az adatközlő, és hiányozhat az elbeszélő meghallgatásához, az érdeklődés fenntartásához szükséges kutatói alázat.” BOT1KOVÁ, Marta 2014. 44. 5 A Vajdaságban megjelent magyar nyelvű önéletírásokról részletesen lásd: KLAMÁR Zoltán 2014. 6 KERTÉSZ Elemér - DE SGARDELL1 Caesar 1942. 274., lásd még: BÉNÉL Ferenc 1941. 97 100. 7 A szerb fronton 1914. július 31-től augusztus 30-ig harcoltak a 86-osok. BÉNÉL Ferenc 1941. 121. “ 1914. szeptember 9-től már az orosz fronton kerültek bevetésre. BÉNÉL Ferenc 1941. 129. 9 1918. március 21-től július 5-ig az olasz fronton harcolt a 86. gyalogezred. BÉNÉL Ferenc 1941. 157- 168. 166
