Kothencz Kelemen (szerk.): Családi csokrok. A 9. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2014. július 17-18.) előadásai (Baja, 2015)
Ö. Kovács József: Munka a "közösben". Kollektivizálás a bajai régióban (1948-1968)
ge gyarapodott leginkább. A megye népességszerkezetében végbement változás másik sajátossága, hogy inkább a megye déli, határ menti községeinek népessége fogyott, amit a kitelepítésekkel5 és a kollektivizálással összefüggő megpróbáltatásokon túl a Jugoszlávia elleni politikai hisztéria is erősített. A csökkenés elsősorban a Bácsalmási (-12,7%) és Bajai (-9,3%), majd a Kiskunfélegyházi (-6), a Kalocsai (- 5,7%) és a Kiskunhalasi (-4,5%) járásokban ment végbe, a legkevésbé pedig a Kecskeméti (-0,2), a Dunavecsei (-0,2) és a Kiskőrösi (-2,8) járásokat érintette.6 Az előbb említett, számadatokban kifejezett strukturális átalakulás a kortársi folyamatokat szemléletesen érzékelteti. Mindemellett szükség van arra is, hogy a sodródásban résztvevő egyéni és kollektív cselekvéseket más módon is ábrázoljuk. Ha a történeti forrásaink kommunista nyelvi ritualizmusait, tehát a torzításokat dekódoljuk, akkor életszerű történésekre is ráismerhetünk. Ebben az összefoglalóban illusztrativ szövegválogatásra és azok rövid értelmezésre van lehetőségem. Az MSZMP Bajai Járási Bizottságának 1968. június 26-án kelt jelentése szerint a járási tsz-elnökök 71%-a rendelkezett párttagkönyvvel. A tsz-elnökök szaktudását, még pontosabban annak hiányát is tükrözve, 47 százalékukat minősítették alkalmasnak az „új gazdaságirányítási rendszeren” belüli vezetésre, amely arány igen szemléletes módon érzékelteti a rezsim alapvető konfliktusait.7 Félreértés ne essék, a kérdéskört nem szabad csupán a párttagok és nem párttagok tengelye mentén szemlélni, hiszen ebben az esetben is jóval összetettebb szerkezetekről van szó. A helyén kell kezelnünk a radikális gazdasági és társadalmi változásokat jelző számadatokat, amelyek nyilvánvaló fésültségük ellenére nélkülözhetetlenek a korszak kutatásában. Hasonlóképpen megkerülhetetlen a tsz-ek lokális-regionális keletkezéstörténeteinek és hatásainak vizsgálata. Azt mondhatjuk, hogy az egyéni parasztgazdaságok erőszakos felszámolása révén sokszor csak papíron regisztrált tszeket a kortársak nagy része nem akarta, azok azonban főként a helyben maradók számára mégis sajátos mindennapi realitássá váltak. Az idézett 1968. évi jelentés azért is tanulságos, mert az 1948-ban megkezdett kollektivizálás két évtizedes folyamatait, a paraszti világban mindig is a legfontosabbnak minősülő munkavégzés színvonalában bekövetkezett romlásra eleven módon mutat rá. A munka szempontjából különösen meghatározó volt a „tsz-munka” és az otthoni, a háztáji munkavégzés közötti intenzitás és minőség közötti különbség. A pártszövegek torzításaiban is folyton erre ismerhetünk rá, mint például a következő 1968. évi idézetben: „Mű a rétegképző kritériumot a tsz-hez való viszony és a közös gazdaságban végzett munka jelenti,”8 A rokonságon, családon belüli konfliktusok új típusú forrását jelentette az, hogy az 1968-as ún. tsz-törvényig végképp nehezen volt átlátható a tagsági viszony. Ennek egyik oka az volt, hogy az egykori földtulajdonosok jelentős része ún. pártoló 5 TÓTH Ágnes 1993. 6 KSH 1960/a. 105. 7 Magyar Nemzeti Levéltár Bács-Kiskun Megyei Levéltára (a továbbiakban: MNL BKML) MSZMP Archívum, 2.f. 1968. 11 .ő.e. A bajai járási párttitkár jelentése a tsz-elnökökről. 1968. június 26. 411. doboz. 8 MNL BKML, MSZMP Archívum, Bajai Járás, 2.f. 1. dosszié, 1968. 11.ő.e. Pártbizottsági jelentés a szövetkezeti és a földtörvény társadalompolitikai hatásairól, 1968. augusztus 3.411. doboz. 148
