Kothencz Kelemen (szerk.): Családi csokrok. A 9. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2014. július 17-18.) előadásai (Baja, 2015)

Nagy Janka Teodóra: A család és jogszokásai. Az idősekről gondoskodás szokásrendje a Kétvíz közén

3. A bukovinai székelyek rendkívül erős rokonsági rendszerében az idősekről gondoskodás kötelezettsége még a XX. században is fontos szerepet kapott.26A Bács-Kiskun és Baranya megye mellett Tolnában is nagy számban élő bukovinai székelység életében bekövetkezett erőteljes változások a közösségi gondoskodást sajátos, egymástól karakterisztikusan elkülönülő szakaszokra osztották.27

A perifériális fekvésű, kevéssé polgárosodott Bukovina öt magyar falujában hosszú ideig megőrződött a zárt, szigorúan tradicionális társadalomszerkezet, amelyet a család- és rokonságközpontú gondoskodás jellemzett.28 A család kötelezettsége volt az idős emberről gondoskodás. Idősnek, öregnek egyesek szerint 50 év felett öregnek számított valaki, mások viszont a 60. évhez kötötték azt a váltást, amely új helyzetet és feladatot jelentett a családban. Ettől kezdve már nem az idős emberé volt a gazdálkodás terhe, az ő feladata az állatok ellátására korlátozódott, az idős asszonyok esetében a kisgyermekek gondozására. Még eltettek-vettek a ház körül, a nannyók a bálba nézőként eljártak, az öregembereknek néha kikérték véleményét, tanácsát a mindennapi élet ügyes-bajos dolgaiban. Ha azonban az idős ember egészsége megromlott, „magatehetetlenné, nyomorékká vált”, azaz képtelen volt dolgozni és önmagáról gondoskodni, a család egyik nőtagja látta el. Ha idős asszony esett le a lábáról, a férje legfeljebb apróbb feladatokat végzett körülötte (egy pohár vizet adott, betakarta). Ha öregember betegedett meg, természetes volt, hogy a felesége, ha özvegy volt, legfiatalabb fiának családja „gondozta el” (cserében ő örökölte a házat). Ha nem volt az öregeknek családja, a testvérek vagy a távolabbi rokonok, legvégső esetben a község gondoskodott róla. Ilyen esetre azonban nem emlékeztek Hadikfalván, mert azok az idős házaspárok, akiknek nem volt gyermekük vagy eltartójuk, még ideje korán „elfogadtak egy gyermeket”, aki öreg korukban gondozta őket a ház fejében. Ha az idős ember meghalt, eltemettetéséről a család, illetve a fogadott gyermek volt köteles gondoskodni, miként a megtartandó torról is.29

4. A sváb falvak már modernizálódó családjaiban az idősekről és betegekről gondoskodás modelljeinek vizsgálata a XX. század közepén, illetve második felében, ismét új tapasztalatokkal gazdagíthatja a kutatást.30 A német nemzetiségű település leírásokban a XVIII. század végétől megjelennek az ott lakók sajátos, a szülőhazából hozott értékrendjével összefüggő mentalitásbeli jellemzések. Ezek között elvétve és inkább implicite találkozunk a jogi mentalitásra, jogszokásokra vonatkozó adatokkal. Mattyasovszky Miklós a Duna-Tisza közére vonatkozó elemzései az

26 A kutatás eredményeiről szóló első beszámoló a Bukovinai Székelyek Országos Találkozóján hangzott el (Szekszárd, 2000. augusztus 19.), a kutatási eredmények közlésre kerültek: NAGY Janka Teodóra 2006.

27 A témához kapcsolódó rendkívül gazdag irodalom megtalálható: FOKI Ibolya - SOLYMÁR Imre SZÖTS Zoltán (szerk.) 2000.

28 A bácskai és a Tolna megyei évtizedek mellett alapvetően ezen 1930-1941 közötti időszakra vonatkozóan sikerült a kérdőíves kutatás során adatokat gyűjteni a kutatás helyszínén, Felsőnánán. A gyűjtés során megkérdezett 15 adatközlő közül 11 Hadikfalván született.

29 Ezúton mondunk köszönetét a kutatás támogatásáért a Bonyhádi Székely Körnek, a dr. Németh Kálmán Alapítványnak, a felsönánai asszonykórusnak, a felsőnánai általános iskola honismereti szakköre tagjainak, valamint Fábián Józsefné Dávid Erzsébetnek és id. Fábián Józsefné Fábián Erzsébetnek.

30 Források Németkér: ZNAKOVSZKY József 1941., Hajós: BEREZNAI Zsuzsanna - SCHÖN Mária 2013.

13