Kothencz Kelemen (szerk.): Családi csokrok. A 9. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2014. július 17-18.) előadásai (Baja, 2015)
Kustár Rozália: Társadalmi, közigazgatási és gazdaságtörténeti adatok Dunaegyházáról (1822-1835)
KUSTAR ROZALIA TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS GAZDASÁGTÖRTÉNETI ADATOK DIJNAEGYHÁZÁRÓL (1822-1835) Nagy jelentősége van az egy-egy településhez kapcsolódó történeti forrás felbukkanásának, mely a falu belső rendtartását vetíti elénk egy adott időszakban. A feldolgozás lehetősége szerteágazó, de mivel Dunaegyháza vonatkozásában az adott időszakról alig vannak jegyzett forrásaink, első lépésként a település történetére, életére, belső viszonyaira, értékrendjére vonatkozó adatok kigyűjtését tartottuk fontosnak, mintegy a további feldolgozás előkészítéseként. Jelen közlésekben túlnyomóan a protokollumban a község életére vonatkozó általános adatokkal foglalkozunk, és csak érintőlegesen a családi joggal (házassági, vagyonjogi szerződések, végrendelkezések, árvaellátási és eltartási szerződések, hagyatéki ügyek), mely összetettsége révén külön tanulmányt kíván.1 Az ismertetés vezérfonalaként a bejegyzések időrendiségét követjük, ahol lehet, utalva azok szélesebb kontextusára. A TELEPÜLÉSRŐL ÉS A VIZSGÁLT IDŐSZAKRÓL A XVIII. század elejétől újranépesedő „Duna-Egyháza” faluban 1720-ban 25 adófizetőt jeleznek, 1728-ban számuk 23, 1744-ben 64. 1770-ben 144 zsellért, öszszesen 850 lelket jegyeznek fel.1 2 Leska István kiskőrösi, korábban Egyházán szolgáló evangélikus lelkész 1810-ben 1600 lelket említ.3 A települést 1857-ben 2187-en lakták, 1870-ben 1601 hold volt a területe, a lakossága pedig 2192 fő.4 A XIX. század első felében Egyháza gazdasági és társadalmi viszonyai népességnövekedés mellett hasonlóak a Mária Terézia úrbéri rendezésének az idején bevallottakhoz: „Hasznunkra szolgál a’ mi kevés szöllő hegyünk vagyon határunkban, és Hellység számára közönséges Kaszállónk, úgy egy kevés legellő Mezőnk, mellyen csupán fejős Marháink, és Borjuk járhatnak, de azok is elég szorossan. Nádalásunk is egy kevés vagyon, Korcsmánk és Mészár székünk egész Esztendeig Contractus szerént”.5 A Duna árvizei bizony számos esetben nyomorították meg a falu életét.6 A belső határ kicsiny, az ártér vizenyős, a belsőségekhez kapcsolódó káposztás, kenderes kerteken kívül meghatározó a dunántúli - kisapostagi, baracsi, pázmándi - puszták bérlete, és ehhez kapcsolódóan a rév üzemeltetése. „Terhűnkre szolgál, hogy it ben semmi szántó földünk nem lévén, túl a’ Dunán mind szántást, mint vetést, és széna takarítást kelletik tennünk, és mindenkor a’ Dunán által takaro-1 TÁRKÁNY SZŰCS Ernő 1981.; NAGY Janka Teodóra 2002. 2 TÓTH-SZÖLLÖSI Mihály 1968. 20.; BOGNÁR András (közreadja) 1984. 113. 3LEŠKA, Stëpàn 1810. 18. 4 GALGÓCZY Károly 1877. III. 321-322. 5 NOVÁK László 1979. 521. 6 LEŠKA, Stépán 1810. 125
