Kothencz Kelemen (szerk.): Családi csokrok. A 9. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2014. július 17-18.) előadásai (Baja, 2015)

Beszédes Valéria: A nagycsaládi szervezet nyomai Csikérián a XX. század végén

IRODALOM

BESZÉDES Valéria

1991 A ház. A lakóház szókincse.

Szabadkai Munkásegyetem, Szabadka 2007 A csikériai vakköz

Községközi Műemlékvédelmi Intézet, Szabadka CSÚSZÓ Dezső

2004 Könyörgésünk színhelyei II. Közkeresztek a szabadkai határban. Szabadegyetem, Szabadka IVÁNYI István

1886-1892 Szabadka szabad királyi város története I—II.

Bittermann József Könyvnyomdája, Szabadka PAPP Árpád

2012 A vajalja. Museion 11. 30-37. Szabadka PENAVIN Olga - MATIJEVICS Lajos

1976 Vajdaság helységeinek földrajzi nevei 2. Szabadka és környéke földrajzi neveinek adattára. Minerva Könyvkiadó, Újvidék

ST ANTIC, Alojzije

2001 Kruv naš svagdanji

Hrvatski kultumi centar „Bunjevačko kolo”, Subotica ULMER, Gašpar

1977 Porodične zadruge kod Bunjevaca i Srba krajem XVIII veka Zborník za istorija 16/1977. 123-129. Novi Sad

2000 Kraljevski komesar Mihalj Irmenji u Subotici (1782-1788) analitički inventár. Istorijski arhiv, Subotica

Valerija Besedeš

Ostaci porodičnih zadruga počet ko m XXI veka na Čikeriji

U peskovitom ataru Šebešica i Kelebije formirao se red čikerijskih salaša. Početkom XX veka salaši su bili podeljeni na dva dela, na Donju i Gomju Cikeriju. Nakon Prvog svetskog rata podeljeni salaši - Gomja Čikerija je ostala deo Madarske, a Donja Čikerija je pripojená Kraljevini Srba, Hrvata i Slovenaca. Ova promena je u velikoj meri obeležila živote salašara. Donja Čikerija je ostala samo red salaša, koja je do prekretnice veková prestala sa razvojem. Šorom su gazdovali sitni i mali seljaci: Bunjevci, Nemci i Madari.

Članovi porodice Tumbas su sačuvali neke fragmente porodičnih zadruga Bunjevaca, kóji su bili prisutni do početka XX veka na ovim prostorima. Osnivač porodične zadruge je bio Lajčo Tumbas, kóji je preminuo 2005. godine. Njegovi sinovi se nisu razišli, iako žive na posebnim salašima. Sváko jutro se okupljaju u kuci starog gazde, da bi se dogovorili oko poslova, a snajke reduše, menjaju se nedeljno. Iako sinovi žive odvojeno, zajedno vode gazdinstvo: smatraju da u današnjim prilikama jedino tako mogu da opstanu. [Prevod autora]

116