Kothencz Kelemen (szerk.): Családi csokrok. A 9. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2014. július 17-18.) előadásai (Baja, 2015)
Beszédes Valéria: A nagycsaládi szervezet nyomai Csikérián a XX. század végén
A TUMBAS CSALAD A szabadkai Községközi Műemlékvédelmi Intézet munkatársaként kollégáimmal néhány évig folyamatosan jártuk a tanyasort. A megfigyeléseink eredményét egy könyvben publikáltam 2007-ben.1 Akkor elsősorban a népi építészet alakulását vizsgáltuk, ekkor figyeltem fel a Tumbas család sajátos gazdaságára. A mostani tanulmányom elkészítéséhez, zömében az ezredfordulón végzett kutatásaim eredményeire támaszkodtam, de fontosnak tartottam, hogy hét év elmúltával megnézzem: közös családi gazdaságban maradt-e a Tumbas család. A tanyasort természetesen ismét végigjártam, az elmúlt néhány év alatt többen meghaltak, néhány újabb tanya is lakatlanná vált. A nagyiramú leépülés viszont - amire a könyv írásakor gondoltam - szerencsére nem történt meg. Az idős csikériaiak rendbe tartották házaikat, a portákat. Tavaly még megtartották a búcsút az 1868-ban alapított keresztnél, 2014 tavasszal pedig ismét megszervezték a keresztény ifjúsági találkozót a szabadkai horvát, bunyevác fiatalok számára. A tanyasoron a Tumbas család gazdasága az egyetlen jelentős működő családi vállalkozás. Annak ellenére állítom ezt, hogy a határban nincs parlagon maradt föld, ezek gazdái viszont nem a soron élnek: a kukorica, napraforgó, olajrepce, gabona megmunkálására nincs szükség a tanyai gazdaságra. A Tumbas birtokon folyamatosan nem csak a család dolgozik, rajtuk kívül öt munkást is foglalkoztatnak, egy közülük a szülők tanyáján lakik. A gazdaságuk alapját - ami a százötven lánc3 4 nagyságú föld, ötven fejős tehén, valamint háromszáz birka - a szülők, Tumbas Lajéo és Sipos Gizella teremtették meg kemény munkával, egyben-másban a régi tradícióra építve nagycsaládi szervezetben élték le életüket. Nagycsaládként azokat a kötelékeket értelmezem ahol legalább három generáció él együtt és gazdasági tevékenységet folytat. Ilyen családi gazdaságban élnek Tumbászék, öt évtizede, a szabadkai tanyavilágban. A Tumbas házaspár ezt a családformát követte régi tradíciók nyomán, amely a XIX. század végéig szokásos volt a bunyevác famíliákban. Ulmer Katarina levéltéri kutatásaiból tudható, hogy egy-egy ilyen zadrugában 30 fő is lehetett. Ha ezekhez viszonyítjuk a csikériai családot, akkor a zadrugának csak a mikroelemeit találjuk meg. Ma divatos szóval családi gazdaságnak neveznénk, de amikor ezt az életformát választották, akkor ezt maradinak tartották. A szükség miatt dönthettek így. Szegényen kezdték el életüket. A családi legenda szerint a pénzt nagyon be kellett osztaniuk, mert amikor még iskolásak voltak a gyerekek, nem volt otthon annyi pénzük, amennyit kért a tanító: a négy dinárnak csak a fele volt meg a családi kasszában. A TUMBAS HÁZASPÁR Tumbas Lajéo 1935-ben Alsócsikérián, felesége Szabó „Birkás” Gizella pedig 1938- ban Sebesicen született. Szüleik Erdei Ferenc meghatározása szerint a kisparaszti kategóriába tartoztak. Akkor születtek, amikor már úgy-ahogy konszolidálódott a 3 BESZÉDES Valéria 2007. 4 1 lánc = 7200 négyzetméter. 111
