Kothencz Kelemen (szerk.): Családi csokrok. A 9. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2014. július 17-18.) előadásai (Baja, 2015)
Beszédes Valéria: A nagycsaládi szervezet nyomai Csikérián a XX. század végén
többek között háromszáz gyümölcsfát is.1 A kérvényben Csikériaként jelöli meg azt a helyet, ahol az erdő és gyümölcstelepítés történt. Erről a határrészről a későbbi források is csak az erdőtelepítés, illetve a terület bérbeadása kapcsán közölnek adatokat. A XIX. század közepétől a tanyasoron folyamatosan kint élt a lakosság, amire két beadványból következtetünk. 1874-ben az itteni szállásiak azzal a kérdéssel fordultak a város iskola székéhez, hogy korszerű iskolát építsenek a szállási gyerekek számára, ők maguk már 1861-ben iskolát működtettek, „zugiskolát”. A lakosság egy tanyát bérelt, a tanító fizetését is a tanyasiak állták, ezért gondolta úgy 13 csikériai birtokos, hogy a város iskolaszéke építsen a településen új iskolát, mert az általuk működtetett oktatási hely nem felel meg a korszerű tanítás feltételeinek. A kérvényben arról is beszámoltak, hogy Csikérián 85 tanköteles gyermek élt. Az iskolaszék méltányosnak tartotta kérést, és Tóth Mihállyal, a város mérnökével a tanyasi környezetbe impozáns tervet készítetett. Az építkezés viszont elmaradt, a korábbi bérelt tanyán is bezárták az iskolát, mert nem volt elég tanuló, a tanköteles gyerekeket Sebesiére irányították. Alsó Csikérián az első világháború előtti utolsó iskolaépítési hullámban 1906-ban építettek iskolát, a második világháborúban készült jelentés szerint abban az időben 181 tanuló tanult itt. Az épület a Szabadka- Baja müúttól 5 kilométerre állt, három oldalról erdő vette körül. Az 1960-as évek végére a tanyasoron elfogytak a gyerekek, az iskolát ismét bezárták, a tanköteles gyerekeket pedig Tavankútra irányították, az épületet 1986-ban lebontották. A másik forrás, amelyből arra következtetünk, hogy a XIX. században folyamatosan kint lakott a szállásiak egy része, az a napjainkban is álló kőkereszt állításának a története. A kérvényt a városi tanácshoz hat csikériai gazda juttatta el, melyben az erdő ligetes részén kőkeresztet kívántak felállítani a város földjén, mert ajég hatalmas károkat okozott az előző három évben. A kereszt mellé haranglábat is állítottak, harangozót is fogadtak, akinek a feladatai közé tartozott a jég elleni harangozás. Ekkor fogadalmat tettek, hogy Szent György és Péter Pál között szombat délután senki sem fog dolgozni a határban. Az iskolaalapítás, a kereszt és harangállítás, a napjainkig betartott fogadalom arra utal, hogy ebben az időben folyamatosan kint éltek a tanyákon. Az iskola bezárásából viszont arra következtethetünk, hogy a csikériai szállásiak a környék földbirtokosától, első sorban Vermes Gábortól árendálták földjeiket, egy részük mobil lehetett, ha nem találta meg a számítását, új helyre költözött. Emiatt nem épülhetett fel a Tóth Mihály által tervezett iskola, mert a bérlők épp máshol akartak boldogulni. A tanyasor benépesedése, és a tanyasiak, árendások hosszabb időre történő letelepedése szorosan összefüggött a vasúthálózat bővítésével, nevezetesen a Szabadka-Baja vasútvonal kiépítésével a XIX. és a XX. század fordulóján. Ebben az időben ezernél is többen laktak itt. A XIX. század végére a határrész két jól elkülönülő tanyasorból állt Alsó és Felső Csikériából. A település mindkét része egy-egy házsorból állt, és mindkettőn vasúti megálló is volt. Erre a tényre figyelt fel a Királyi posta és távirati tanács, és megszervezte a pályaudvartól a hivatalos levelek kihordását. A küldeményeket naponta továbbították Alsó- és Felső-Csikéria tanyasorain élő 1 Szabadkai Történelmi Levéltár (a továbbiakban: SZTL.) aec. B. 1241/1789. 108
