Kothencz Kelemen (szerk.): Családi csokrok. A 9. Duna-Tisza közi nemzetközi néprajzi nemzetiségkutató konferencia (Baja, 2014. július 17-18.) előadásai (Baja, 2015)
Silling István: A műrokonság és a házassági rokonság néhány jellegzetessége Kapuszinán
A BÉRMAKOMA Kupuszina lakossága az elmúlt háborúig színkatolikus volt. így a bérmálkozás jelentős eseménye volt a fiatalok életének. A bérmakomaság későbbi komaság, ugyanis a keresztkomát a legény választotta ki még nősülése előtt, míg a bérmakomát az apa akkor, amikor a 13-15 éves gyermeke bérmálás előtt állt. Legtöbbször a keresztkoma fiútestvére vállalta a bérmakomaságot, vagy az apa fivérének a keresztkomája lett a bérmakoma, s így mintegy megerősítették a komaságnak, mint rokonsági intézménynek a fokát. Ha ilyen személy nem volt, akkor léphetett be a nőági komaság, ugyanis a feleség fiútestvérének a komája is lett/lehetett a bérmakoma, illetve a keresztkomaasszony fiútestvére szintén. Az ilyen bérmakoma-választási mód azonban nem volt teljesen kötelező. Főleg az olyan családban nem, amelyben csak lányok születtek. A bérmáláshoz ugyanolyan nemű bérmaszülő szükséges mint a bérmálkozó, tehát lehet, hogy csak a bérmaanya személye volt a fontos. A bérmálás már jóval a legénykori pajtáskodás után történt, így a bérmakomát is jóval később választották, ismét csak a barátok köréből, s csak nagyon ritkán a rokonságból. Elenyésző az olyan esetek száma, hogy a szülő testvére, azaz a nagybácsi, nagynéni lett a bérmaszülő. Megtörtént, hogy a beteg bérmaapa/bérmaanya helyett annak édesapja/édesanyja vezette bérmálkozni a bérmakoma gyermekét. Előfordult az is, hogy a fiatalon elhunyt bérmakoma helyett annak felnőtt fia, avagy a bérmaanya apja vagy felnőtt fiútestvére vezette bérmálkozásra a koma fiát. S megesett az is, hogy ha fiatalon akkor halt meg valamelyik bérmaszülő, miután az egyik bérmagyerekét már bérmálásra vezette, akkor a második gyereknek új bérmaszülőt kellett keresni, ugyanis a bérmaszülő a bérmálkozóval mindig azonos nemű. Napjainkban már egyszerre választja meg mindkét komáját a legény, így ők az ő eljegyzésén és esküvőjén mindketten részt vesznek, s szerepük a fentebb leírt. A bérmaszülőket is keresztapának, keresztanyának nevezi a bérmálásra vezetett személy. Egy-egy családnak lehet több kereszt- vagy bérmakomája is, de a második az általában úgy isten nevében történt, azaz későbbi felkérésre jó szándékból, mintegy másodkézből. Az ilyen komaságot nem tartották, nem tartják akkora becsben, mint az elsőt. Korábban előfordult, hogy a falu elesettebb családjai hitbuzgó családot kértek fel komaságra: keresztelőre, bérmálásra. Ezt el szokták vállalni, de a szertartás után tovább nemigen tartottak komasági kapcsolatot. A komaságon belül Kupuszinán nem történik házasodás. Bár mürokonságról van szó, nem fordult elő még egyszer sem, hogy a komák gyermekei vagy unokái házasodtak volna össze. A komaságot számon tartották a nagyszülők komáitól az unokák komáiig, s még a komák szüleit is komának, keresztapának szólították, rokonnak tartották. Ezáltal a rokonsági szálak szaporodtak, maga a rokonság nőtt, s általa a faluközösség összetartó ereje is erősödött. 102
